A szél fúj – első rész

2025.03.12. – Kulcsszavak: Szenlélek, vezetés, lélektől született, elmélyülő  –  

„A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8)

Nagy biztatást jelentenek számomra Jézusnak ezek a szavai: a zörgetőnek megnyittatik. Vannak olyan igék, amelyek esetében még nem jutottam megnyugtató értelmezésre. Ilyen a fent idézett ige is, amely most újra elém került és várja azt, hogy gondolkozzak rajta, boncolgassam. Kibontani csak a Szentlélek fogja, így most is abban bízom, hogy vezetésével olyan gondolatokra juthatok, amelyek az olvasók gondolatait is továbbviszik. Zörgetek szorgalmasan.

Az idézett ige Jézus és Nikodémus találkozását leíró részben található meg. Rövid, nagyon tömör, mélyen elgondolkodtató válaszokat ad Jézus Nikodémus jó és őszinte kérdéseire. A történetet leíró evangéliumi rész nem ad választ arra, hogy Nikodémus értette-e akkor Jézus válaszát, így nekünk is maradtak a kérdőjelek Jézus kijelentésével kapcsolatban. Az első érzés, ami megfogalmazódik bennem, az a bizonytalanság: a szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Azt sem tudom, hogy honnan jön és hová megy? Hol van benne a bizonyosság, amelyet annyira keresünk, amire annyira vágyunk?

A sok, minket körülvevő bizonytalanság és kérdés között mi éppen a bizonyosságot keressük! Talán éppen ezért nem találjuk? Ahogy két verssel korábban olvashatjuk a történetben: ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Igen, szeretném látni, hogy honnan hova tartok, miért kell a következő lépést megtennem és azzal hova jutok. Szeretnék ura, irányítója lenni életemnek, kézben tartani a történéseket, kiszámítani az optimális megoldást, minimalizálni a kockázatokat. Hát olyan rossz dolog lenne ez? Szerintem egyáltalán nem! Jézus azonban itt egészen másra szeretne utalni, szeretné Nikodémus és a mi gondolkodásunkat is megváltoztatni ezekben a kérdésekben.

Ahogy Nikodémus, úgy mi is szeretnénk fizikai vagy filozófiai érvrendszerekbe szorítani a Mindenhatót. Megmagyarázni, racionalizálni, kiszámítani, törvényszerű összefüggések mentén értelmezni. Az újjászületett, nem testi ember esetében az Isten azonban azt szeretné, ha kilépnénk ebből az értelmezési tartományból. Van még tovább az értelmezhetőségen túl is, amely választ adhat, van megoldás az elképzeléseink felett is. Ez azonban már nem a mi uralmunk alá hajtható világ. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Nem akarunk mit kezdeni ezzel az általunk értelmezhetetlen helyzettel, mert a bizonytalanság az, amit leginkább nem szeretünk.

Én arra a következtetésre jutottam, hogy Jézus arra buzdít bennünket, hogy lépjünk túl a racionálisból az irracionálisba. Lépjünk ki az általunk értelmezhetőnek vélt tartományból az általunk nem értelmezhetőbe. Így van mindenki, aki a Lélektől született – szól az evangélium. Igen, általunk nem értelmezhető, de a Megváltó oldaláról igen. Akkor fogadjuk el, hogy fúj, amerre akar, és nem tudjuk, honnan jő és hová megy? Igen, fogadjuk el. Ízlelgessük ezt a gondolatot.

Isten azonban nem hagy biztatás és ígéret nélkül. Néhány verssel később ezt is olvashatjuk: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

_  _  _

Hogyan hatnak rád az olyan helyzetek, amelyeket nem tudsz értelmezni?

Neked mi jutott elsőre eszedbe erről az igéről?

Mennyire mersz az Istentől kapott útmutatásra ráállni, ha nem tartod racionálisnak, észérvekkel alátámaszthatónak?