Abrám hite – harmadik rész

2025.12.10. – Kulcsszavak: értelem, érzelem, hit, elmélyülő  –  

„Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket. Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal” (1Móz 15,9-18)

Abrám története erőteljes betekintés az Istenbe vetett hit működésébe. Hatása még az újszövetségre is erőteljes. Így beszél róla Pál apostol a Római levélben: „Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz.” Jó látni, hogy Abrám hitben megélt küzdelmeire az utókor, és Isten is példaként tekint. Biztató azt is látni, hogy Isten Abrám döntését, hogy hitből fog élni, biankóba elfogadta. Mert Urunk nem bizonyítékot vár tőlünk, hogy képesek vagyunk minden körülmények ellenére hitből cselekedni, hanem bizalmat, hogy minden körülmény ellenére szava szerint akarunk dönteni.

Abrám hite egy döntéssel kezdődött, de ahogy azt az előző részből is jól láthattuk, hitének ereje nem önmagából eredt. Abrámban inkább a kérdőjelek és a keserű érzések vannak. Sokszor hiszem azt, hogy a történések kimenetele hitem erején múlik. A hit nincs önmagában, nem rajtam múlik és egyáltalán nem egy elméleti, teológiai fogalom. A hit lényegét és erejét az Istennel való szövetség adja. Mielőtt Abrám egy lépést is tenne, elindulna Isten szava szerint, Isten szövetségre lép vele. Abrám, szavamra, kijelentésemre az én személyem a pecsét. Én hívtalak el, én küldelek el arra az útra, amelyre igent mondtál, de én is megyek veled. Szövetséget kötök veled, pecsétemet adom szavamra, hogy ami elhangzott az be is fog teljesedni. Itt és most megkötjük ezt a szövetséget – mondja a Teremtő.

Mi is szövetségben élünk, még erősebb szövetségben, mint Abrám. Az ószövetségben a szövetséget megpecsételő áldozatok állatok voltak, az újszövetségben maga az „Ember”, értünk és helyettünk. Hitünket még biztosabb és erősebb, még személyesebb alapokra építhetjük. Hitünk garanciái nem mi vagyunk, nem is az, amit tettünk, vagy tenni fogunk. A hitünk garanciája a szövetség, amelyen nyugszik.

A leírt sorok nagyon érzékletessé teszik az eseményeket, ahogy azokról részletes leírást adnak. A szövetségkötés előtt „rémítő nagy sötétséget” és a konkrét jövőt láthatjuk szó szerint leírva, míg a szövetségkötés a „füstölgő kemence és a tüzes fáklya”, majd Isten megismételt ígérete, hogy a föld, amelyen Abrám áll az utódaié lesz.

A jövőt látni rémítően nagy sötétség lehet. Hogy érthessük, megérthessük, ahhoz oda kell érni, az előtte való időt meg kell élni. Hogy is mondta Pál? Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte. A szövetség a remény szövetsége, nem a látásé. Megvalósulásának módja majd kirajzolódik, valahogy valóságot ölt. A reménység szövetségében formálódik kézzelfogható valósággá a ma elhangzott teremtő szó. Indulj reménységgel!

_  _  _

Mennyire vagy reménykedő típus?

Hogyan szemléled a történéseket: inkább a ma valóságát, vagy a jövő reménységet helyezed előtérbe?

A pesszimistább szemléletűeknek szerinted nehezebb hinni?