Vezetés, vezetettség 3.

2023.03.01. – szabadítás, gondviselés, bizalom, csoda, vezetés, vezetettség, elmélyülő  –  

„Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át.” (2Móz 13,17-18)

Ez már a harmadik írás Isten vezetéséről. Eddig szó volt arról, hogy Isten elkötelezett abban, hogy vezessen minket. Hogy az övéi ismerik a hangját, és követik. Hogy Isten, a nekünk meghallható módon szól hozzánk.

Amiről nem beszéltünk még, az a cél.

Isten elsődleges akarata az, hogy üdvösségre jussunk, hogy vele szoros kapcsolatban éljünk, és ne vesszünk el. Ezért Isten vezetésének célja nem az, hogy minél ügyesebben eljussunk az általunk vágyott földi boldogsághoz. Nem is befektetési tippeket ad, hogy szerencsés legyél, vagy esetleg párkapcsolati tippeket, hogy sikeres legyél a kapcsolataidban… Sajnos sokan (csak) ilyesmit várnak Isten vezetésétől: egy mennyei súgót, amelyik a sikeres élet kulcsa itt a földön. Isten azonban elsődlegesen arra hív, hogy jöjj hozzá, rendezd vele a kapcsolatodat, és bízd rá magad, mint Pásztorodra, hogy vele maradj minden helyzetben itt a földön, és vele legyél örökké.

És ezért a célért Ő mindent megtesz, ha kell kerülő úton vezet, mint ahogyan azt a fenti igében olvashatjuk. És nem mellesleg minden egyéb, amire igazán szükségünk van, és a hasznunkra válik, megadatik nekünk. Mert megígérte. És mert úgy tetszik neki, hogy az övéi öröme teljes legyen.

A választott nép egész története Isten bizonyságtétele arról, hogy mi mindent tesz meg azért, hogy élő kapcsolatban legyen a népével, és hogy a nekik mondott ígéreteket beteljesítse.

Vezeti őket, akár kerülő úton is.

Ezt a kerülőutat ne keverjük össze azzal, amikor Isten a hitetlenségük miatt még 40 évig vándoroltatta őket a pusztában.

Ez még az előtt van, ez még a hitetlenségük előtt van.

Isten kihozza Egyiptomból, a szolgaság földjéről az ő népét, és a nép követi Őt. A nép örül a megmenekülésnek, de Isten tudja, hogy ez a lelkesedés nem elég. Mert Ő ismeri a népét, tudja, hogy amilyen könnyen tud lelkesedni, még annál is gyorsabban tud zúgolódni, elégedetlenkedni. Most vezette ki őket Egyiptomból, de nem állnak készen arra, hogy esetleg egy harcos néppel találkozzanak. Még visszatérnének Egyiptomba. Ezért úgy dönt, hogy nem a rövidebb úton vezeti őket tovább, hanem kerülő úton. Mert félti a népe törékenységét. Mind testileg, mind lelkileg. És Isten azt is tudta, hogy a Fáraó végül meggondolja magát, és utánuk küldi a seregeit. Féltette őket testileg és lelkileg. Mert Ő jobban ismeri őket, mint ők saját magukat. A kerülőút Isten védelme, gondoskodása.

Aztán, a kerülő út próba is, hiszen valószínű, hogy a nép között voltak olyanok, akik tudhatták, hogy nem a szokásos útvonalon mennek. Ismerhették a rövidebb, a könnyebb utat. A kerülőút a bizalom útja is. Elismerem, elfogadom, hogy Ő tudja jobban, és követem Őt arra amerre vezet.

A kerülőút az én igenem Isten felé. Mert emlékeztek hogyan kezdődött a Kígyó kérdése az édenkertben? „Valóban azt mondta Isten…?”

A kerülő út vállalása az én igenem. Igen, tudom kinek hittem, tudom kit követek, és lehet, hogy tudom, hogy van más út is, de én azon az úton megyek, amire Isten helyezte a lábaimat, Őt követem. Ilyenkor azonban érkezik a súgás is a Kísértőtől, hogy „Tényleg ezen az úton kell menned? Megéri ez neked? Nem lenne jobb azon úton, amerre mások is mennek? Hát nem látod, hogy ez más irány, mint amire neked szükséged van? Nem kéne inkább a kezedbe venni a sorsod?…” A kerülő úton maradás az én igenem Isten felé, hogy akkor is, ha a célt még nem látom, megyek tovább az úton, mert tudom, hogy aki elkészítette nekem a célt, az tudja, hogy merre kell mennem.

Aztán, ez az út a szabadulás útja. Isten kiszabadította őket a rabszolgaságból. Ahogy minket is kiszabadít a bűn rabszolgaságából. És a szabadítás együtt jár azzal is, hogy a megszabadított nép vezetett néppé lesz. Minket pedig Isten a Szentlelke által vezet. Azt ígérte, amikor megszabadított, hogy velem lesz minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20). Ő indít az útra, Ő vezet, velem van, és ez a garancia arra, hogy ezen az úton nem veszhetek el. Mikor Jézus lecsendesíti a tengert (Mk 4,35-41), akkor azt kérdezi a tanítványaitól, hogy „miért féltek kicsinyhitűek?” Itt vagyok veletek. Én küldtelek benneteket erre az útra, veletek vagyok, hát hogyan gondoljátok, hogy elveszhettek ezen az úton? Isten nem azt ígérte, hogy az utunkat virágokkal hinti fel. Lesznek viharok, lesznek nehézségek. De Ő velünk lesz mindenben. Ne kételkedjünk abban, hogy ne tudná, hogy merre vezet bennünket!

Végül, a kerülőút a csodához vezető út. Vonul a nép Mózes után, aztán odaérnek a tengerhez. Akik a menet végén vannak egyszer csak észreveszik, hogy jönnek az egyiptomiak. Előttük a tenger, mögöttük az egyiptomiak. Jogosan gondolhatják, hogy itt az út vége. Mert ők csak ezt látják, és már nincsenek ötleteik, nincs semmi. És ekkor jön Isten. Mert amikor az övéinek elfogynak az ötleteik, elfogy az erejük, már nem látnak mást, csak a tengert, meg az egyiptomiakat, amikor már kiesik a kezükből, amit eddig szorongattak, amiben eddig bíztak, akkor jön Isten az Ő megoldásával. Azzal, amit ember el sem tud képzelni. És megtörténik a csoda. A lehetetlen. Kettéválik a tenger. Mert Aki a tengert teremtette, az szét is tudja azt választani.

És megnyílik az út a teljes szabadulás felé. Mert amikor a nép átkelt, akkor a tenger összezárul. És az őket üldözők odavesznek. Nincs üldöző, és nincs visszaút sem. Teljes lett a szabadulás.

A kerülőút végén csoda vár. Szabadulás, és a cél, amit Isten készített a számodra.

A kerülőút érted van!

_  _  _

Gondolkodtál már azon, hogy mit vársz igazán Isten vezetésétől? Mit gondolsz, mik Isten tervei személyesen veled, a te életeddel? Összhangban vannak a te céljaid az Övével?

Érezted-e már, hogy az út, amin haladsz, kerülőút? Esetleg láttál másik, rövidebb, könnyebb utat az általad vágyott célhoz? Most mit gondolsz erről?