Tökéletesnek lenni – Krisztusban

2022.08.24. – tökéletesség, ajándék, lelki egyesülés, elmélyülő  –  

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (Fil 3, 12-16)

A nyári időszak sok gyerek számára a táborozás idejét is jelenti. Sokféle struktúrájú, témájú tábor van, de a legtöbb megegyezik abban, hogy a táborozók viselkedése, aktivitása valamilyen módon montírozva van annak érdekében, hogy motiváltak legyenek a jóra. Ennek a végkicsengése nem más, mint a többnapos együttlét utáni eredményhirdetés, jutalomosztás. Itt kiderül, hogy ki mennyire volt ügyes, aktív, ki hogyan viselte magát, kinek kell legközelebb jobban igyekeznie… Az ige kapcsán – „tökéletesek vagyunk” – eszembe jutott az a gondolat, hogy milyen lenne egy olyan tábort szervezni, ahol a részvevők az első nap reggelén megkapnák a jutalmukat. Természetesen mindenki aranyérmesként, első helyen kezdené a kihívásokat, de – miután az eredményhirdetés rögtön az elején megvolt – tudott lenne, hogy ez nem is fog változni a hét során. A világi logika a feje tetejére állna, lenne némi zavar, értetlenség, talán motiválatlanság, „akkor meg mi értelme?” kérdés. Talán sokakban az is felmerülne, hogy „nem érdemeltem meg”. Az sem kizárt, hogy ezt követően a táborozók viselkedése nem lenne rosszabb, mint egyébként.

Pál levelében úgy fogalmaz, hogy „akik tehát tökéletesek vagyunk”. Joggal merülhet fel bennünk is a kérdés, hogy azok lennénk? Tökéletesek? A tábori analógiát használva, elsők vagyunk? A szó igen zavarba ejtő, meghökkentő, olyan érzés lehet bennünk, hogy a kijelentés mögül hiányzik a teljesítmény. De nem önmagában kapjuk ezt a kitüntetést (az elképzelt táborunkból sem küldjük haza egy óra után a részvevőket), hanem azért a megnevezés, hogy – mint egy küldetésként – azok is legyünk, tökéletesek. Tökéletesek – a zsidókhoz írott levél így fogalmaz: „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsid 10,14) – Krisztusban. A kitüntetés ajándékával megkapjuk annak lehetőségét, hogy Vele lelki egységben lehessünk, tökéletesek. Az idézett igeszakaszból megérthető, hogy ez egy folyamat, hiszen Pál azt is írja, „nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem”. A lelki egyesülés folyamatában fontos, hogy amire eljutottunk, amit megértettünk, aszerint járjunk, ami előttünk van, ahhoz gyermeki bizalommal figyeljük Isten kijelentését.

_  _  _

Fel tudod idézni azt, amikor az, hogy Krisztus megragadott téged, számodra személyes valósággá vált? Hogyan élted meg? Milyen érzés volt benned?

Érzed-e, hogy benne vagy a Jézussal való lelki egyesülés folyamatában? Hogyan tudod te megragadni őt?

Melyek azok a sarokpontok (felismerések, megélések, igék, bizonyságok, satöbbi), amelyekre már eljutottál a hitéletedben és mint biztos alap, támaszkodhatsz rájuk?

Az igeszakaszban azt olvashattunk, hogy Krisztus, a tökéletes, megragadott téged. Igyekezz te is ezt tenni Krisztussal, minden nap! Isten áldja meg lelki egyesülésetek útját!