Tökéletesen

2022.11.16. – tökéletesség, kapcsolat Istennel, Isten vezetése, elmélyülő  –  

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (Fil 3,12-16)

Szögezzük le, Pál rólunk beszél, minket nevez tökéletesnek! Ne gondoljuk azt, hogy kizárólag önmagára és a filippiekre gondol! Ne higgyük el, hogy azok az emberek, akiknek a levél szól egy fikarcnyit is közelebb lettek volna a tökéletességhez, mint mi! Hiszen Pál éppen azért írja nekik levelét, hogy rávilágítson egy-egy tévedésükre. Ez a felszólítás [ti. 15. v.] pedig egyértelműen egy kalap alá sorolja Pált és a levél címzettjeit és állítja, tökéletesek. Teheti, „mert [Jézus] egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket”. (Zsid 10,14) Minket is.

Pál jól tudja, hogy nem arra kell törekednünk, hogy emberi léptékekkel mérve minél tökéletesebbek legyünk. Ezért nem is azzal foglalkozik, hogy elmondja, mit kell tennünk. Tegyük csak nyugodtan a dolgunkat! Fontosabb, hogy hogyan gondolkodunk földi tennivalóinkról, életünkről, Istennel való kapcsolatunkról.

„Szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.” (Kol 1,9b-10)

Könnyű azt mondani, hogy legyünk bölcsek és belátók, de hányszor átéljük, hogy nem értjük, nem vagyunk biztosak abban, amit értünk, vagy utólag rájövünk, hogy félreértettük! Hányszor vagyunk abban az érzésben, hogy ehhez mi kevesek vagyunk! És ezen nem sokat segít az sem, hogy tudhatjuk, nem is lehetünk elegek Isten nélkül.

Pál is tudja ezt, de ő tud még valamit. Ő érti, amit Jézus mond: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” (Jn 6,45), érti, hogy az írások róla és rólunk is szólnak: „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer 31,33b) „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54,13) Ezért nyugtat meg mindannyiunkat: ne féljünk, mert, ha valamit másképp, tehát nem jól gondolunk, Isten majd megtanítja nekünk abban is a helyes utat! Óriási szabadságot jelent tudni, hogy nem attól függ az üdvösségünk, hogy jól tudjuk-e a leckét, hanem mivel üdvösségünk van (igen, már itt, már most!), előbb-utóbb jól fogjuk tudni a leckét, mert „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6b)

Tegyük tehát a dolgunk és figyeljünk az Úrra, mi tökéletesek!

_  _  _

Érzed-e, amikor teszed a dolgod, hogy valójában épp a cél felé futsz? Mi szokott/tudna segíteni abban, hogy a feladataidra úgy tekints, mint az Isten felé vezető út szakaszaira?

Eleveníts fel néhány alkalmat, amikor valamit rosszul gondoltál/tettél és Isten megtanított a helyesre! Ugye érzed, hogy nem ezeken az alkalmakon múlott az üdvösséged? Adj hálát az Úr megbocsátó szeretetéért!