Növekedés, fejlődés 1. – A születés

2024.02.14. – megtérés, újjászületés, elhívás, szeretet, elmélyülő  –  

„Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.” (1Tim 1,12-16)

Ez az írás február 14-én fog megjelenni, ezen az újkori „ünnepnapon” a szerelmesek napján. Nem ez volt a terv, csak kicsit megcsúsztam az írással. De talán nem véletlen.

A hívő ember élete a megtéréssel, az újjászületéssel kezdődik. De mi is a megtérés, az újjászületés? Sokan egy szóban ki tudják ezt fejezni, most én is ezt teszem. A megtérés VÁLASZ. Válasz egy életmentő, egy újjászülő elhívásra. Válasz a Szeretetre. Válasz az Isten felénk irányuló végtelen szeretetére.

Mert a megtérés arról szól, hogy tart valamerre az életem, aztán Isten megszólít, és az életem iránya megváltozik. De nem csak az iránya, hanem minden. Ha Isten elhív, ha a kezébe veszi az életemet, akkor minden megváltozik. Jézus belép az életembe, az ő vérét látja rajtam az Atya, és ettől a jeltől elveszettből Fiúvá leszek.

A fenti igeszakaszban Pál leírja Timótheusnak, hogy ez miként történt az ő esetében. Leírja, hogy ki volt, és mit tett vele Isten. Ott a damaszkuszi úton, amikor Isten őt megállította, teljesen megváltozott az élete, a Krisztus híveit üldözőből, Krisztusé lett. Egyszer csak átélte, hogy kiáradt rá az Isten kegyelme, szeretete. Mindent elöntött, mindent elsodort, mindent megtisztított, és ott állt a damaszkuszi úton egy újjászületett ember, akinek egy kérdése volt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Ez a megtérés, ez az újjászületés. Ez olyan minőségi változás, amit semmivel nem lehet elérni, semmivel nem lehet összetéveszteni, de amit észre lehet venni. Nem az újjászületésünk időpontja, nem az újjászületésünk módja a fontos, hanem az újjászületésünk ténye, hogy valóban megtörtént-e, bekövetkezett-e az.

Mert ha igen, megváltozik a státuszom Istennél. Nem én változom meg hirtelen, hanem az, ahogyan az Atya rám tekint.

És elkezdődik az új élet. És az élet egyik jele a növekedés. Már általános iskola alsó tagozatában tudják a gyerekek, hogy az életjelenségek közé tartozik a fejlődés, növekedés. Ha valami él, az fejlődik, növekedik, ha ez nincs, kérdés van-e ott élet?

És miért tartottam fontosnak, hogy megjegyezzem, hogy ez az írás a szerelmesek napján jelenik meg? Mert Isten irántunk való szeretetét, elkötelezettségét a földi életben leginkább a szerelemhez lehet hasonlítani. Ő mindent odaadott, elment a falig, a végsőkig, és várja, amikor megszólít, hogy mit válaszolunk. A szerelmes ember nem akar semmi mást, mint a szerelmesével lenni. És Isten azt szeretné, hogy mi is így akarjunk vele lenni. Nem valamiért, hogy adjon valamit, gazdagságot, egészséget, társat, hogy megszabadítson valamitől, hogy megoldja az életem kérdéseit, hanem hogy vele legyek, szabad akaratból.

Ő kapcsolatban akar velünk lenni. Ő nem egy kívánságteljesítő automata akar az életünkben lenni. Ő azt akarja, és erre hív el, hogy önként, szabad akaratból az ő kegyelmére, szeretetére válaszul vágyjunk vele lenni. De egyben ő a teremtő Isten is, és mint teremtő tisztában van a teremtményei szükségleteivel is, erre utal a Máté 6,33-ban „és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek”. Ez a bónusz, mert a főnyeremény maga a szeretetkapcsolat az élő Istennel.

Olvassátok el a János evangéliuma 6. fejezetét. Jézus csodáival kezdődik, majd Jézus beszél arról, hogy ő maga a „csoda”, a megoldás az életre, ő saját magát akarja adni, és aki ezt az ajándékot elfogadja, annak örök élete van.

Ezután azt olvassuk, sokan, akik őt követték, elhagyták őt. A Jézust követő sokaságban voltak elhívottak és követők. Az elhívottak Jézust magát fogadták el, a követők a csodákat, a megszaporított kenyeret. Amikor Jézus arról beszél, hogy ő maga a kenyér, akkor azok, akik a csodák miatt követték, elhagyták őt, de akik felismerték mennyivel nagyobb van itt, mint a kenyér, akik a teljességet vették át Jézusban, azok maradtak, azoknak az volt a válasza, mint Péternek, mikor Jézus megkérdezi, hogy ők is el akarnak-e menni: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Nem véletlen, hogy ezen a napon jelenik meg az írás, mert a teremtő Isten izzó szeretettel fejezi ki irántunk a vágyát, hogy vele legyünk kapcsolatban. És amíg mi egy napot kijelöltünk arra, hogy a szerelem legyen a középpontban, addig Isten minden napon az ember felé irányuló szeretetét, elkötelezettségét fejezi ki. Minden napon a világ kezdete óta.

Mi a Te válaszod?

Folytatása következik, mert az élve születést / életre születést növekedés követi.

_  _  _

A te életedben megtörtént az újjászületés?

Jézus követőinek vagy elhívottjainak a táborát gyarapítod?

Mit jelent számodra az Istennel való járás? Mi van a fókuszban, a kapcsolat, vagy a vele való járás kívánt hozadékai?