Két fa

2023.01.11. – bűnös élet, önértékelés, önmegváltás, gyógyítás, szeretet, megváltás, elmélyülő  –  

„Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,1-10)

Nem a tények ölnek meg, hanem az arról alkotott vélemény! Bevallom erősen hatott rám ez a megállapítás. Azóta sokszor gondolkodom el rajta egy nehéz helyzetben: vajon mennyi az adott helyzetben a valóság és mennyi, amit én valóságnak gondolok róla. Képzeletem „valóságát” egyre gyakrabban sikerül a tényekre cserélni, így sikerül helyes döntést hozni.

Zákeus történetében minden alkalommal feltárul valami új a Szentléleknek köszönhetően. A felső körökben mozgó, sikeres ember, aki tudja, hogyan lehet aranyat arany mellé tenni. Igazi menedzser, akinek a profit a mércéje. Nem bonyolódik bonyolult erkölcsi kérdésekbe, elveszi azt, amit elvehet, kihasználja a gazdasági lehetőségeket. De van otthon egy „másik” ember is, aki nem tud mit kezdeni a társadalom megvetésével, apró termetével, éjjelente visszatérő rémálmaival, akinek a szánalom, az irgalom és a szeretet Istene kell. A sikeres embernek van társasága, de a „másiknak” nincs. Negatív gondolataival egyedül maradt.

Ki ez a Jézus, akiről egész Izráel beszél? Képzeletében annyiszor megjelenhetett a személye, erős vágyat érzett, hogy láthassa. Olyan erőset, hogy átlépett minden társadalmi íratlan szabályt: szaladt, fára mászott, nem törődve azzal, hogy ki mit szól mindehhez. De mit várt? Adódott bennem is a kérdés, hogy Jézust meglátni milyen megoldást adhat? Igen, a tényekről alkotott vélemény, hogy Jézussal való találkozáshoz úgysem elég méltó, szóba sem fog állni vele.

Megvan a magam fája, amire felmászva remélem a megoldást, mindig kész vagyok az önmegváltásra, mert az általam elképzelt megoldás biztosan működik. Zákeus úgy gondolta, hogyha látja Jézust, az elég lesz. Jézus azonban egészen mást gondolt felőle. Jézus tudja, hogy gyógyítani csak a vele való találkozás fog. Lehívta tehát Zákeust a fáról és meghívatta magát vendégségbe.

Kívülről Jézus nem tud segíteni! Valósággal kell belépnie életünk kellős közepébe, személyes dolgainkkal tele házunkba, ahol nem csak a látható, hanem a valóságos dolgok is szembe néznek. Jézus látogatása nem felszínes, érkezése nagy „felfordulást” eredményez. Tárgyak cserélnek gazdát, kapcsolatok szakadnak meg, jönnek létre újak. Eltűnnek az álmatlan éjszakák, máshogy működnek a nappalok. Üdvössége lett a háznak, valódi megváltás egy életre.

Áll mindkét fa. A vadfügefa nem cél, csak egy rossz eszköz arra, hogy életünk gyökeresen megváltozzon. Jézus Krisztus keresztfája hozta el a megoldást. Értünk került fára és értünk nem szállt le róla. Értünk támadt fel és értünk zörget az ajtón. Jó, ha már látod, hogy Jézus a megoldás, de még jobb, ha tudod, hogy vendégségbe jön hozzád. Készülj a változásra!

_  _  _

Mennyire vagy külső szemlélője az Istennel való kapcsolatnak? Elég csak néhány vasárnap, vagy mered beljebb is engedni Jézust?

Mit „pakolnál el” a vendégség előtt? Van-e olyan esemény, történés az életedben, amit nem szívesen tárnál Jézus elé? Ha igen, vajon miért?

Kész vagy-e változni, vagy úgy gondolod, hogy vannak mozdíthatatlan dolgok? Tudod, nem a tények ölnek meg!