Békesség szövetsége 1. – Szövetség

2024.05.29. – szövetség, házasság, istenkapcsolat, békesség, elmélyülő  –  

„Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad.” (Ézs 54, 5-8)

A zsidók úgy tekintenek a házasságra, mint szövetségre a férj, a feleség és Isten között. Úgy mondják: „Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.”

A zsidóknál az esküvő két fő részből áll. Az első az eljegyzés, amelyben a vőlegény gyűrűt húz menyasszonya ujjára a következő szavakkal: „Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint!”. Ha a menyasszony beleegyezik, akkor ettől a pillanattól kezdve már férjnek és feleségnek számítanak. De nem élhetnek együtt addig, amíg az esküvő második része, a házasságkötés, annak is a kezdő mozzanata, a házassági szerződés aláírása, meg nem történik.

Mintha e két fő rész között történne mindaz, amit Ézsaiás leír. Talán ezért is beszél egyszerre asszonyról és menyasszonyról. Mintha az eljegyzés után történt volna az a vétek, amely arra indította a férjet, hogy „egy rövid szempillantásra” elhagyja asszonyát, elrejtse előle arcát. Az előző versben (4.) utalás történik a babiloni fogságra. Milyen hosszú lehetett az az idő azoknak, akik átélték! De ha az örökké tartó házasság fényében tekintjük, valóban csak egy rövid szempillantás.

De mivel a szóban forgó férj maga „az egész föld Istene”, nem tévedsz, ha önmagadat látod a menyasszonyban. Akit vőlegénye már korábban eljegyzett: „légy nekem szentelt!” S talán egy pillanatra valóban el is fordult tőled a te férjed, amikor ott a kereszten te magad is meg voltál feszítve Krisztussal. („Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34)) De rögtön ezután meg is kaptad az ígéretet: „örök hűséggel irgalmazok neked”. („De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (ApCsel 2,24)) A házassági szerződést tehát Isten aláírta, így már együtt élhetsz vele az örökké tartó házasság valóságában!

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,21-22) A jegyajándékot Isten átadta neked Jézusban és hív arra az intim együttlétre, amelyben a feleség egyre jobban megismerheti férjét.

_  _  _

Gondolj a legutóbbi, vagy a legerősebb olyan élményedre, amikor nagyot vétettél, meg is érezted bűnösségedet, de aztán a kegyelmet is! Milyen érzés volt akkor és hogy tekintesz rá utólag?

Mit jelent számodra, hogy a Teremtő Isten személyesen veled szövetséget kötött?

Próbálj olyan csendben lenni, hogy megérezd Istennel való kapcsolatod intimitását! Ha sikerül, éld át a pillanatot, utólag pedig tekints vissza! Mire fordította Isten a figyelmedet ezalatt? Fontos lehet!