Viharban

2022.03.02. – vihar, szabadítás, közbenjárás, elmélyülő  –  

„Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,25b)

Elveszni a viharban. Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amit hibátlanul ábrázol ki ez a kép. Élethelyzeteink képesek olyan hullámokat produkálni, amelyek mellett életünk hajója eltörpülni látszik. Csak hányódunk, nem tudva, mit és hogyan kéne tennünk, hogy megváltoztassuk azt, ami nincs hatalmunkban. A helyzet kilátástalan. Mit tegyünk? Mit is tehetnénk?

A tanítványok a legjobbat tették, amit csak tehettek: az Úrhoz kiáltottak. Valószínűleg nem teljesen tudatosan, hiszen ők maguk is meglepődtek, amikor Jézus megtette, amire kérték őt. Mi már jobb helyzetben vagyunk. Abban a biztos tudatban jöhetünk Jézushoz, hogy ő mindenkinek feltétel nélkül felkínálja a szabadítást, sőt el is végezte azt a kereszten. Ahogy a tenger lecsendesítését sem csak a benne hívők számára végezte el. Nem azt parancsolta a szélnek: „szűnj meg a hajó 200 méteres környezetében!” Vagy ahogy egyforma magot vet a Magvető minden talajra. Hogy mit kezdünk ezzel, az viszont rajtunk is múlik, a befogadó talajon.

Elveszni a viharban. Bárki életében lehetnek olyan pillanatok, amit ez a kép ábrázol ki leginkább. Egy ismerős, vagy kevésbé ismerős élet hajója hányódik a hullámok között és a kilátástalan helyzetben azt sem tudja mit tegyen.

A vihar lecsendesítésekor a tanítványok az Úrhoz kiáltottak és a vihar elmúlt. Valószínűleg meg sem fordult a tanítványok fejében, hogy ezzel az összes többi hajóért is közbenjárnak. Mi már jobb helyzetben vagyunk. Abban a biztos tudatban jöhetünk Jézushoz, hogy ő mindenkinek feltétel nélkül felkínálja a szabadítást, sőt el is végezte azt a kereszten. Ahogy meggyógyította a bénát is, akit a barátai vittek hozzá. (Mt 9,1-8) Talán a béna maga nem is hitt Jézus erejében és saját gyógyulásában. De Jézus látta azok hitét, akik odavitték és szólt a bénához… A közbenjárás ilyen fontos szolgálat még a nem hívőkért is.

Ha tehát nem tudod mit is tehetnél, kiálts az Úrhoz! Önmagadért és másokért!

_  _  _

A te életedben milyen viharokat csendesített már le az Úr? Tudtad-e akkor, hogy ő az? Adj hálát!
Vannak-e most föléd magasodó hullámok? Kiáltottál már az Úrhoz ezek miatt?
Mit teszel, amíg nem csendesül a vihar, pedig már kiáltottál… hogy ne szállj ki pánikolva a csónakodból?
Látsz-e viharban hánykódó hajót? Vajon te vagy az, akinek az Úrhoz kéne érte kiáltania?