Várjátok meg!

2022.06.22. – türelmetlenség, várakozás, csend, Isten jelenléte, elmélyülő  –  

„Amikor együtt volt velük [Jézus], megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,4-8)

Jézus az akkori és a mai tanítványainak is azt mondja, hogy várják meg, várjuk meg az Atya ígéretét, a Szentlélek eljövetelét.

Az következik tehát ebből, hogy a Szentlelket meg lehet várni, ki lehet várni, de erőltetni nem lehet, hogy eljöjjön. Nem lehet Őt kiimádkozni, kiérdemelni, nem lehet elég jócselekedettel előcsalogatni.

Várakozni viszont nem szeretünk, különösen ebben a mai világban nem szeretünk várni, amikor olyan gyorsan történnek a dolgok és mi magunk is nagyon szeretnénk, ha rögtön láthatnánk imádságaink eredményét. Nem tudunk csendben ülni és várni az imádságainkba eljövő Szentlélekre. Nyugtalanok és türelmetlenek vagyunk. Talpon kell lennünk, hozzá kell fognunk a szolgálatainkhoz, mindig tenni kell valamit, hogy hasznosnak érezhessük magunkat és elmondhassuk, hogy megtettük a magunk részét, most már az Úristen következik. Szívesebben feszülünk neki több órai kemény munkának, mint hogy elviseljük a csendben várás fájdalmát. Várakozni sokszor fájdalmas, főleg akkor, ha nem tudjuk, meddig kell várni. Főleg akkor, ha nem tudjuk befolyásolni az érkezést. A várakozásban sokszor úgy tűnik számunkra, hogy semmi sem történik, pedig ha látnák lelki szemeink, hogy az Úr munkálkodik bennünk is, és más emberekben is, akkor talán nyugodtabbak tudnánk lenni. Mivel azonban lelki szemeink sokszor vakok meglátni Isten munkáját, így könnyebb belevetni magunkat a cselekvésbe, a valamit csinálásba, csakhogy haladjon a folyamat. Ki akarjuk venni az Isten kezéből az irányítást és a magunk kezébe venni, hogy gyorsabban haladjanak a dolgok.

A Lélek azonban csak azoknak adatik meg, akik várnak, akik imádságban napról napra kitárják szívüket Istennek; akik tudnak csöndben lenni az Isten jelenlétében és nem ijednek meg a beszéd- és cselekvésnélküli percektől, óráktól; akik a csöndben hagyják Istent beszélni, hagyják a Lelket megérkezni.

Azt mondta Jézus, hogy „amikor eljön” a Szentlélek, akkor lesz nekünk erőnk, akkor tudunk igazán Isten szerint cselekedni, szólni, létezni. Ha ezt az időt nem várjuk ki, akkor csupán a magunk erejéből cselekszünk és szólunk.

Merjünk tehát csupán csak csöndben lenni és várni Isten Szentlelkére!!!

Fontos tudni, hogy az erőt nem a bibliaolvasás, a különböző lelki írások olvasása, prédikációk hallgatása adja nekünk, hanem az Úristen. Isten adhatja az Ő Lelkét mindezek gyakorlása közben is, de az Ige azt hangsúlyozza, hogy a várakozás és nem a cselekvés, a csönd és nem a beszéd a Szentlélek eljövetelének közege.

Saját tapasztalatom az, hogy bármennyire is jó csendesnapokon részt venni, bizonyságtételeket, lelki előadásokat, prédikációkat hallgatni, az igazi Isten-ismeretem, Istennel való találkozásaim a csöndben születtek. Amikor oda merünk állni Isten elé szavak nélkül, kitárt szívvel és merjük önmagunkat (a félelmeinket, a démonainkat is) felvállalva Őt hallgatni, merjük Őt lelki szemeinkkel meglátni, merjük Őt várni, megvárni és nem rohanni előre a szolgálataink ürügyével – akkor tud igazán átölelni, formálni, türelemre tanítani a Szeretet. Ekkor ad igazán Erőt a Szentlélek!

(Anthony de Mello jezsuita szerzetes nyomán)

_  _  _

Miért félelmetes a csönd számodra? Mi van a csöndben, ami nehézséget jelent?
Van-e olyan dolog, amiért imádkozol és ami kapcsán nehéz várnod? Miért okoz nehézséget a várakozás?