Újuljatok meg!

2022.09.21. – összeszokottság, megszokás, megújulás, elmélyülő  –  

„Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,20-24)

Az efezusi gyülekezethez írott levélben az apostol alapvetően a megtérés során végbemenő folyamatokról ír, de azt gondolom, hogy megújulni lélekben és elmében annak az embernek is szükséges, aki már régebb óta jár Krisztussal.

Ahogyan a két ember közötti kapcsolatokban is látjuk, amikor már régóta ismerjük egymást, össze vagyunk szokva, akkor tud a kapcsolat gördülékenyen menni, mert fél szavakból értjük egymást, kitalálom a másik gondolatát is és megvannak az „így szoktuk” fordulatai a kapcsolatunknak. Ezek megnyugtató, biztonságot adó szokások, az ismert szeretetből fakadó cselekedetek tudnak lenni, ugyanakkor teret adnak a megszokottság veszélyeinek, az unalomnak, az ellaposodó összeszokottságnak.

Ugyanígy van ez az Istennel való kapcsolatunkban is. Azoknak, akik hosszabb ideje járunk Istennel, már van általában kialakult rutinunk a csendességre, az Istennel való kommunikációra, és sokszor arra is rááll az agyunk, a szívünk, a lelkünk, hogy Istent milyen csatornákon keresztül értjük a legjobban. Istennel kapcsolatban is tudjuk azt mondani, hogy „így szoktuk”. És ebben is megvan a biztonság, ebben is megvan a békesség, a nyugalom, ugyanakkor veszélyeztet bennünket a megszokottság, az ellaposodás, a kiüresedés, a rutin léleknélkülisége.

A megfáradás, a túlságosan megszokott rutin, a nyakasság kapcsán ugyanúgy magunkra érthetjük a Szentlélek Pál apostol által leírt szavait: újuljatok meg, újuljunk meg, hogy valóságos igazságban és valóságos szentségben éljük a hétköznapokat.

Azért olvassuk, hogy „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6), mert a rutin, a szokás, a csupán a leírt, megszokott dolgokhoz való alkalmazkodás gépiessé válhat és bennünket is azzá tehet; míg Isten Lelke él és általa mi is élhetünk.

Dobjuk hát el szokásainkat, a napi rutint, a jól ismert szeretetkapcsolatokat? Egyáltalán nem! Csak figyeljünk arra oda, hogy a megszokott, a jól bevált, szeretett dolgokat is nyitott szívvel éljük. A „Mi Atyánk…” imádságot ne a gépies megszokottsággal mondjuk, hanem minden elmondás során gondolkodjunk el tanításán. Legyünk nyitottak arra, hogy a dolgok történhetnek másképp is, mint ahogy megszoktuk, és attól az még lehet jó, főleg, ha szeretetből fakad, főleg, ha Istentől jön.

Fontos a figyelmünket arra a szóra is irányítani, amit így olvasunk: valóságos. Valóban igaz és szent emberként, tehát Krisztus mértéke szerinti élettel telve éljük a hétköznapokat, és ne haljunk bele megszokásainkba. Reformálódjunk naponta! Térjünk vissza Krisztushoz naponta!

_  _  _

Érzel-e néha olyat, Krisztust követő életed során, hogy megfáradtál, nem olyan élénk a kapcsolat közted és Isten között, mint korábban? Mi lehet ennek az oka?

Melyek azok a jól bevált szokásaid az Istennel való kapcsolatodban, amelyekben szeretnél megújulni, felfrissülni, Krisztushoz visszatérni?

Mi lenne az első lépésed, ha úgy döntenél, hogy szeretnéd az Isten-kapcsolatod megújítását, felfrissülését?