Ugyanolyan ember 6. – Nem ugyanaz az igazság

2024.10.23. – Kulcsszavak: csalódás, hazugság, felismerés, elmélyülő  –  

„Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél.” (1Kir 19,1-5)

Az ószövetségi hithősök történeteiben azt szeretem a leginkább, hogy Isten hatalmas, történelmet formáló dolgai mellett a hithősök személyes élettörténetét is megismerhetjük. Ha jobban megnézzük, akkor Isten munkája tulajdonképpen személyes élettörténetükön keresztül, abból kinőve válik láthatóvá. Isten nem kíván nélkülünk itt, ezen a földön dolgozni. Formálódásunkon, változásunkon, döntéseinken keresztül végzi munkáját körülöttünk. Tervének becses része vagyunk, eszköz helyett munkatársa, szívünk együtt dobbanhat vele.

Illés történetében is tetten érhetjük ezt a személyes szálat. Az előző két rész az Illést körülvevő világról és eseményekről szólt, amelyben Illés képviseli Isten akaratát. Bátran kiáll Isten ítéletét hirdetve, követi Isten vezetését az ínséges három és fél év alatt, megtapasztalja Isten gondoskodását, a teremtő erejét, a halál feletti hatalmát. Bátran áll ki a király és a nép elé és vállalja, hogy képviseli, közvetíti Isten hatalmát és mindenhatóságát. A nép élére áll és igyekszik helyreállítani a nép és az Isten közötti, életre vezető kapcsolatot. A történet csodás része, ahogy a nép szíve megfordul és elered az eső.

A történet folytatása azonban váratlan fordulatot vesz. Illés egy nem ismeretlen üzenettől teljesen kiborul, összeomlik. Jézábel üzenetétől megijed és igyekszik messzire futni, elbújni…sőt legszívesebben meghalna. Mi történhetett? Teszem fel én is értetlenül a kérdést! Miért nem elég szilárd Illés hite, hogy ilyen hosszú, Isten gondoskodását és hatalmát megtapasztaló időszak után mégis megijed egy mondattól?

A kérdés jogos, azonban azt gondolom, hogy mégsem vezet eredményre. A mi Urunk ugyanis nem olyan követőket hív, akik engedelmessége csak abból fakad, hogy Isten nagyobb, hatalmasabb nálam, életünk és halálunk a kezében van, megítéli a bűnöket. Szándéka, hogy belsőleg formáljon át, eljusson a szívig, általa máshogy dobbanjon, érezzen, akarjon. A kő szív a parancsnak, a törvénynek engedelmeskedik, mintegy külső kényszerítő erejével, amire az engedelmeskedők jutalmat, az ellenszegülők büntetést kapnak. Isten a hús szív Istene, aki legbelső világában, maga mellett készített helyet számunkra. Azt szeretné, ha vele tudnánk érezni, gondolkodni, rajta keresztül látnánk a világot és benne a helyzetünket.

Ebben legnagyobb akadályként saját hiedelmeink, féligazságaink, belső, jól kiépített erődítményrendszerünk áll, amely mögé szívünket, életünket szeretnénk jól elrejteni. Az elbújás, az elmenekülés nem ismeretlen számunkra, ezt tette Ádám és Éva is, ahogy megépítették első erődítményeiket, a félelmet és a szégyenérzetet. Illés életébe is megérkezett egy mondat, amely fényt talált egy résen és megtalálta a szívet. Azt gondolta jobb elődeinél, nagyobb dolgokra képes, de az igazság ez: „nem vagyok jobb elődeimnél”. Erre épült prófétasága, az elmúlt évek, de úgy néz ki, hogy ezek mind hazugságok…

Egy mondat és az alapok kártyavárként omlanak össze, egy élet filozófiája kérdőjeleződik meg, válik értéktelen szemétté. Marad a kongó üresség, a félelmetes magány, a mély depresszió, a kilátástalanság, a teljes kimerültség a belső őrlődésben. Örömhír azonban, hogy nem ez a történet vége. A külső utazás után Illés életében elkezdődött egy belső utazás Isten valódi igazságának megismerése és megélése felé. Az út látszólag a legmagányosabb utazásnak tűnik, ahová még legénye sem kísérheti el. Egyedül kell indulnia, de nem egyedül kell haladnia ezen az úton. Ez az evangélium benne.

_  _  _

Volt már hasonló élményed, felismerésed, magaddal kapcsolatban?

Hogyan kezelted ezeket a helyzeteket?

Milyen válaszra jutottál, ha Isten egy neked kedves, vagy fontos tévhitedet rendítette meg?