Ugyanaz az ember 9. – Nem ugyanaz a megközelítés

2024.11.27. – Kulcsszavak: hatalom, szelíd szó, megszólítás, elmélyülő  –  

„Itt (Illés) bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.” (1Kir. 19,9-14)

Illés történetének talán legszebb részéhez érkeztünk, ahol Illés gondolatai és az Isten valósága ütközik egymással. Hosszú, negyven napos vándorlás kellett ahhoz, hogy Illés maga mögött tudja hagyni összetört állapotát, hogy újra befogadóvá, megszólíthatóvá váljon. A legtöbb esetben nem szeretjük az eseménytelen napokat, amikor az Isten nem szól. Ilyenkor lelkünk legbelső segélykiáltását, sóhajtását, kérdéseit kellene meghallanunk. Ezt azonban sokszor nem akarjuk.

Újabb ingerek helyett egyszerűen csak hagyhatnánk, hogy lelkünk utolérhessen bennünket, végre nem csak kívülről kapnánk impulzusokat, hanem belülről is. Nehéz kitárni a szívünket, igazán őszintének lenni magunkhoz és Istenhez is. Bizony jó, ha időnként megtaláljuk saját rekettyebokrunkat, amely alá lerogyhatunk reményvesztettnek látszó állapotunkban. Isten nem akar mást, minthogy ismét megszólíthatóvá váljunk, hogy újra beszélhessen velünk, kijelenthesse önmagát, taníthasson igazságára, megmutathassa szeretetét.

Hát ennyire el tudunk bújni? Ennyire el tudunk távolodni tőle? Ennyire belegabalyodunk saját igazságunkba? Sajnos igen. Isten mégsem rosszallóan tekint ránk ezért. Tudja, hogy a kettőnk közötti távolságot csak Ő tudja áthidalni. Isten szólítja meg újra Illést és egy hosszú és dörgedelmes beszéd helyett csak egy kérdést tesz fel, de azt kétszer is: Mit csinálsz itt, Illés? Illés pedig őszintén válaszolt Isten kérdésére: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.

Én csak jót akartam, nemes célt szolgáltam, az igazság oldalán álltam, de nem azt kaptam, amit megérdemelnék. Hol az igazságod Uram, hol az erőd, hogy rendet tegyél, a gonoszt legyőzd, a jót pedig megjutalmazd. Ennek kéne az élet rendjének lennie. Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! – szól Isten válasza. Ideje kibújni a barlangodból és saját szemszöged helyett mást is látni, olyat, amit még soha nem láttál. Tapasztald meg magad, milyen az Isten valójában. Érezd, éld át, szerezz róla magad valódi, elvehetetlen tapasztalatot. Kibontom neked lényemet, megismerheted valóságomat.
ű
Isten pedig megmutatta Illésnek hatalmát, amelyet annyira hiányolt eddig. Szelek szaggató ereje, láb alatt a föld félelmetes rengése és a tűz mindent megemésztő pusztítása. Mindez az Isten kezében van, képes rá, megteheti, szíve mégsem erre dobban. Képes erejével bárkit és bármit elpusztítani, mégsem teszi. Mert szíve a halk és szelíd szóban van, hatalma a végtelen szeretete.

Amikor az ember teremtményként elbukott, Isten elhatározta, hogy nem teremtményként fog többé ránk tekinteni. Úgy döntött, hogy fiaivá fogad bennünket. Megismerteti velünk egész belső világát, szívének valóságát, szeretete titkát. Szeretetével fog minket meggyőzni magának, még közelebb hívni magához. Beavat teremtő munkájába, szíve szándékába.

Jöjj és láss ezen a halk és szelíd szón keresztül, amely neked szól. Nem tudjuk, mi volt az Úr szava Illéshez a szelíd és halk hangban. Mert más nem hallhatja, te vagy a címzettje. Egyedül te értheted meg, fordíthatod le a mindennapok valóságára. Ez nem ugyanaz a megszokott, jól ismert megközelítés.

_  _  _

Álljon most itt egyetlen kérdés, amelybe helyettesítsd be a nevedet: Mit csinálsz itt, Illés?