Ugyanaz az ember 8. – Nem ugyanaz az eledel

2024.11.06. – Kulcsszavak: mennyei kenyér, erőn felül való út, Isten gondoskodása, elmélyülő  –  

„Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.” (1Kir. 19,5-8)

Az előző részben olvashattuk Illésről, hogy kimerültségében egy rekettyebokor alatt zuhant álomba. Szinte látni az ige szavain keresztül, ahogy Illés „kifut” a világból, ahogy sorsára pontot tenne, kilátástalan helyzetéből menekülne. Illés kilátástalansága teljesen jogos volt. Rászakadt vélt igazságának törékenysége, tarthatatlansága: nem vagyok jobb elődeimnél, ennél többre nem vagyok képes. Csalódott magában, csalódott az eddig elért eredményeiben. Egészen mást várt annál, ami valójában lett.

Életünk része az öröm és a bánat is, a bizonyosság megélése, de a csalódás is. Minden helyzet formál minket, ha engedjük megérteni azok valódi okát. Urunk nem hagy minket vigasztalás és bizonyosság nélkül, még akkor sem, ha ennek éppen az ellenkezőjét éljük meg. Így érhetjük ezt tetten Illés történetében is. Isten nem hagyja üresen életét, nem hagyja csalódottan a rekettyebokor alatt! Ura szeretné igazságával megtölteni, újat, még többet mutatni, máshonnan szemlélni az egész helyzetét és saját magát is. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Illés történetében már harmadszor olvasunk a táplálásról. Bizonyos vagyok abban, hogy nem véletlenül. Friss élménye és tapasztalata fűződik az ételhez és a körülményekhez, ahogy kapta azokat. Első alkalommal a látható ételt a látható madarak hozták számára. Ez azonban elfogyott, ahogy az aszály egyre súlyosabbá vált. Második alkalommal a vékabeli liszt és a korsóbeli olaj újult meg napról-napra láthatóan, de láthatatlan módon mindaddig, amíg az ítéletnek vége nem lett, és újra eső nem érte a földet.

Most azonban egy új kenyér érkezik Illéshez. Angyal hoz neki mennyei kenyeret. Ebből a kenyérből azonban elegendő kétszer ennie ahhoz, hogy erején felüli útra induljon. Az ige nem felejti el azt is megemlíteni, hogy forró kövön sült, friss kenyér volt. Milyen ízletes és tápláló lehetett az a kenyér és frissítő az a víz akkor Illésnek, amelyet az angyal hozott! Milyen figyelmes gondoskodás, szerető törődés!

Isten igazságának a megismerése az ismeretlenbe visz. A nem láthatót kellene megismernünk, arról kellene tapasztalatot szereznünk. A nem láthatókban való bizalomhoz az a bizonyosság kell, hogy van erőm azt megragadni, elhinni. A látható véges, de a láthatatlan nem múlik el, nem fogy el. Életünket nem csak a látható kenyér táplálhatja, hanem a mennyei is, amelyet sehonnan nem tudunk megszerezni. Azt ajándékba, kegyelemből kapjuk. Ahogy a samáriai asszony is megértette, hogy neki nem a kút vizére, hanem az élő, Jézus szájából származó vízre van szüksége a gyógyuláshoz.

Isten a nyelvünkön, az általunk érthető módon szólít meg bennünket, de mondanivalójának megértése erőnkön felül való utat jelent. Illést is erőn felül való útra indítja, negyven napi hosszú útra. Olyan útra, amelyen még nem járt, nem ismert, de elképzelni sem fog tudni. Istent megismerni járatlan, hosszú, erőnkön felül való utat jelent, de ami erőnkön felül van, ahhoz van mennyei kenyér is. Az a több, ami nem én vagyok, amely nem jön, vagy jöhet belőlem, de jöhet általam.

Az új út soha nem céltalan, mégha éppen nem is tudjuk, hogy merre vezet. Van erő felállni a reménytelenség rekettyebokrától az erőn felül való úton keresztül és az Isten hegyéig menni.

_  _  _

Hogyan éled meg az erőn felül való utakat?

Hogyan éled meg, ha egy útról nem tudod az elején, hogy merre tart?

Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb az erőn felül való utakról?