Történt pedig

2025.01.08. – Kulcsszavak: mindennapok, történések, ünnep,elmélyülő  –  

„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ” (Lk 2,1-11)

Ha az ember sok karácsonyon túl van már, jogosan veti fel a kérdést, hogy ma mi teszi ünneppé a Karácsonyt. Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, ahogy az elmúlt években is, amikor az ünnepre készülve a fenti ige került elém. Bár sokszor olvastam, hallottam már, most mégis egy új üzenet tárult fel benne.

Ebben a rövid igeszakaszban, de tágabban az egész fejezetben számos történésről olvasunk. A különböző nézőpontokból különböző fontosságúak és súlyúak ezek a történések. Súlyuk és fontosságuk az említett szereplők történésekhez fűzött viszonyától függ. A történet első mondatában a teljhatalmú Augustus császár döntéséről olvashatunk. Döntése egy egész birodalmat megmozgatott, az összeírásra mindenkinek meg kellett mozdulnia a Római Birodalomban. Aztán olvasunk Máriáról és Józsefről, akik számára ez a történés egy hosszú és nehéz út kezdetét jelentette: kényelmetlenséget, mellőzést. Mondhatjuk úgy is, hogy a lehető legrosszabbkor érintette őket ez a történés. Aztán olvashatunk a pásztorokról, akik a mindennapi tevékenységükben kaptak váratlanul mennyei kinyilatkoztatást.

Hogyan válik mindez ünneppé? Napi nehézségeink, érthetetlen történéseink között mi is elgondolkodhatunk azon, hogy a Római Birodalom egy szürke hétköznapja hogyan válhatott ünneppé. A császár döntése nagyívű történéseket indított el. Szemszögéből hatalma kiteljesedését várta a történésektől az összeírás eredményeként. Hétköznapjainkban vannak döntések, amelyek látszólag a mi kezünkben vannak, van hatalmunk felettük. Mi már tudjuk, hogy a császár döntése révén vált valóra a próféta szava, hogy a Megváltó Dávid városában, Betlehemben fog megszületni. Mária és József példáján láthatjuk azt, hogy vannak történések, amelyeknek elszenvedői vagyunk. Kell reagálnunk rá, nincs kedvünkre, sőt kifejezetten kényelmetlen. Csak a miértek szaporodnak, nem a válaszok. Majd olvashatunk a pásztorokról, akik egy nem mindennapi üzenet alapján változtatnak mindennapi rutinjukon.

Isten a történésekben változásra buzdít bennünket. A változás ünnepére hív. A történések arra hívnak bennünket, hogy meg tudjuk ragadni a mennyei történések valódiságát, amelyek miértünk történnek. Tegyük a dolgainkat mostantól másképp, mint eddig. A megváltásunk semmiben nem múlik rajtunk, ezt Jézus Krisztus a mi döntésünktől függetlenül elvégezte. Az azonban már rajtunk múlik, hogy mindez valósággá váljon életünkben.

Augustus császár számára nem vált ünneppé az a nap. A pásztorok megmozdultak, a hihetetlen és elképzelhetetlen ellenére elmentek a jászolban fekvő gyermekhez. Számunkra az a nap ünneppé vált, mert a mennyei üzenet valósággá vált a földön. Ez a tudat, ez az ismeret szentelte a hétköznapot ünneppé. Mária és József már hosszan szemlélik a körülöttük megvalósuló eseményeket. Nem értenek sok mindent, de olvashatjuk ebben a fejezetben, hogy Mária forgatta szívében az eseményeket és kereste azok jelentését. Ezért válhatott számukra is ünneppé az a nap, ahogy látják, hogy egy újabb mozaik kerül a képbe.

A történetben olvashatunk másokról is, akik az eseményekről a lelkendező pásztoroktól hallottak. Nem olvashatunk azonban arról, hogy bármelyikük is eljutott volna a jászolig. Számukra a karácsonyi történések semmilyen formában nem váltak ünneppé.

_  _  _

Hogyan viszonyulsz a mindennapok történéseihez?

Milyen neked szóló üzenetet látsz a történésekben?

Ünnepként tekintesz arra, ha felismerésre jutsz valamivel kapcsolatban?