Tökéletlen tökéletesek

2023.06.21. – tökéletesség, odaszánás, Isten vezetése, kapcsolat, elmélyülő  –  

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (Fil 3, 12-16)

[ Az Elmélyülő szerkesztése során nagyon sokszor az a tapasztalatunk, hogy különböző embereknek néha nagyon másként bontja ki a Szentlélek ugyanazt az írást. Szintén tapasztalat, hogy amikor ezeket a különböző kibontásait megosztjuk, megbeszéljük (néha megvitatjuk) egymással, az még nagyobb elmélyülést eredményez. Ezért egy olyan programot tervezünk a gyülekezeti tábor egyik délutánjára Közös Elmélyülő címmel, ahol gyakorlatban megélhetjük, ahogy az Ige közösségben nyílik meg. Ehhez az Elmélyülő 2022. augusztus 24-én megjelent írása (Tökéletesnek lenni – Krisztusban) lesz a kiindulópontunk. Az alábbi reflexió egy ilyen kibontás, amely az említett írás megjelenésének előkészítése során született, épp úgy, ahogy a Tökéletesen című, 2022. november 16-án megjelent írás is. Reményeink szerint a Közös Elmélyülő további hasonló reflexiókat hoz majd, amiből végül sokan sokféle üzenetet vehetünk át a fenti igeszakaszból kiindulva. ]

Engem ez az Igeszakasz – így, hogy kinyitottad a példával és a gondolataiddal – arra inspirál, hogy ne engedjem meg a visszazuhanásokat. Felhív, hogy vessem el a múlt dolgait – kivéve a hálás emlékezést Isten hatalmas tetteire – és gyerünk előre! A „tökéletesség” üzenete egyszerre zavart is mindig meg illeszkedett is maximalista, perfekcionista beállítódásomhoz. Nehezen tűröm és engedem el, ami a látásom szerint nincs egészen készen és jól megcsinálva. Önmagamat szoktam zsarnokolni emiatt, másokat egyre kevésbé, de régen még az is hangsúlyos volt bennem, hogy másnak is úgy kellett elkészítenie a feladatait, ahogy az szerintem „tökéletes”, makulátlan. Mindezzel csak az a baj, hogy a szerintem való jóhoz és teljeshez igazodtam, valamint soha sem lett tökéletes a produktum.

Az Igében elmélyülve az ragadott meg, hogy Pál – számomra – kihangsúlyozza, TELJES SZÍVVEL tedd a dolgodat és ne méricskélj. A teljes szívhez hozzáfér az Isten és abból a sok bakiból, töredékességből, amit nekem sikerül létrehozni, Ő majd alkot. Ne ez legyen a fókuszom, hanem – ahogy írtad is – ragadjam meg ŐT, Jézust magát.

Eddig soha nem figyeltem meg, csak most, hogy beszélhetünk róla, hogy Pál megmutatja azt is, hogyan.

  •   – Nem gondolom magam tökéletesnek, azaz teljesnek, célba értnek.
  •   – A tökéletességem abból áll, hogy nem a múlton rágódom, hanem teljes szívvel, lélekkel, erővel nekifeszülök az előttem álló dolgoknak („Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből…”), jelen vagyok, TÖKÉLETESEN (maradéktalanul, semmit vissza nem tartva) ÁTADOM MAGAM Istennek eszközül.
  •   – Mennyei elhívást kaptam (ez lehet a hajtóerőm).
  •   – Krisztus Jézusban jutalmat kaptam és – ahogy a tábori példában nagyon szemléletesen leírtad – már megkaptam, rajtam van az aranyérem, vagy a hervadhatatlan koszorú, de rajta kell maradnom a pályán és a verseny mennyei szabályai szerint harcolni a napi hitharcokat, hogy a győztes csapattal érjek célt én is.

 

Meglepett, mert eddig ezt sem hallottam meg az Igéből, hogy van úgy, hogy másként gondolom, gondoljuk, de bízhatok Isten kijelentésében, személyre szabott vezetésében, hogy Ő tudja a módját, hogy intsen, figyelmeztessen, vezessen. Amit pedig megértettem Őtőle, ahhoz ragaszkodjak.

Így végiggondolva nekem ez egy nagyon szép „forgatókönyv” és egyensúly. Nem cselekvési program: ezt tedd, ezt meg ne tedd, mégis vezérfonal.

Így foglalom össze:
Szeretve és vezetve vagyok. Hitharcról hitharca vezet Isten akadálypályákon és harci cselekményeken át. Szüntelen felemeli a fejem, hogy Őt keressem a jelen pillanatban is, Őt kövessem, Őt tanulmányozzam, mert Ő átvezet és fel is vértez ott, ahol kell. Bíznom kell a kijelentéseiben. Ezek, mint iránytű visznek a következő állomásig. Ő tökéletes, és ha Őhozzá tartozom, akkor rajtam is ott van a csapat pólója: Tökéletlen tökéletesek. Küzdjek meg a KAPCSOLATUNKÉRT, az én oldalamért, mert az Övé – Jézus Krisztusért – nincs már feltételhez kötve: maradéktalan, teljes, örök és biztonságos.

_  _  _

 

Van hasonló megértésed, kibontásod a fenti igeszakasszal, ezzel a reflexióval, vagy az említett írásokkal kapcsolatban? Hozd el a Közös Elmélyülőbe személyesen, vagy küldd el emailben!

Szeretnél hasonló kibontásokat hallani és általuk további üzeneteket átvenni a fenti igeszakasszal, ezzel a reflexióval, vagy az említett írásokkal kapcsolatban? Gyere el a Közös Elmélyülőre! Várunk szeretettel!

Ige a négyzeten

Ha szeretsz játszani, taktikázni nem félsz a kérdésektől, feladatoktól, akkor ez neked szól.

Megnézem >

Elmélyülő

Heti igei gondolatok minden szerdán - minden léleknek!

Megnézem >

Eseménynaptár

Összes esemény >

Tábori Regisztráció

2025. június 27 - július 2.
Gyülekezeti tábor

Tábori tájékoztató
itt olvasható >

A táborban való részvétel regisztrációhoz kötött.

Regisztrálok >

Aktuális híreink

Segíthet Nekünk

Figyelmébe Ajánljuk

Online elérhető Biblia

www.abibliamindenkie.hu

Magyarországi Református Egyház weboldala

www.reformatus.hu

Dunamelléki Református Egyházkerület weboldala

www.parokia.hu