Tökéletes

2023.07.19. – ajándék, tökéletesség, változás, elmélyülő  –  

„Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Móz 50,14-21)

Kevés ennél ambivalensebb érzéseket kiváltó szóval találkozhatunk manapság, mint a tökéletesség. Hallatán vegyes érzések támadnak bennünk. Tökéletes? Ki tudna az lenni? Mégis Jézus fogalmaz így: Legyetek tökéletesek amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes. Nemrég a gyülekezetünk nagy része is azt hallotta egy tanításban, hogy József mennyire tökéletes volt!

Bizony bosszantó, mert ha életemet szemlélem, távol állok a tökéletestől. Az erre való törekvéseim is híján vannak a szó valódi tartalmától. Bevallom, hogy okkal akadt meg ez a tanítás a gondolataimban, hiszen ezt a feszültséget valahogy fel kell oldanom, nem söpörhetem a szőnyeg alá. Tudnom kell, hogy ez az ige nekem mit üzen!

Az első ige, amelyen József történetének vizsgálata során megakadt a szemem, az mindjárt a második vers volt a 37. fejezetből: „Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak.” Azért vált igazán feltűnővé ez a vers, mivel mai igeszakaszunk utolsó sora ezzel éppen ellentétes: „Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.”

József testvéreihez, szüleihez, Istenhez való viszonyának változása jól olvasható ebben a két, időben is nagyon távol álló két versben. Tudjuk, a 37. és az 50. fejezetek közötti részekből, hogy milyen sok, lényeges esemény történt, amely ezt a két igeverset összeköti. De mi köze ennek a tökéletességhez?

Ennek a megértéséhez játszunk el azzal a gondolattal, hogy milyen ember lett volna József, ha Isten nem áldja meg az álomfejtés ajándékával? Milyen jövője lett volna az Isten ajándéka nélkül? József története a börtönben ért volna véget, vagy még korábban…? Jó kérdés, nem tudjuk, mert a történet nem ebbe az irányba folytatódott. Mégis elgondolkodtató, hogy Isten jelenléte, ígérete, áldása és segítsége nélkül utunk merre vezetne. Vajon képességeink kiteljesedése, tiszta szándékunk, őszerinte való jóakarásunk, igyekezetünk juttat előre minket?

A fenti igeversek alapján én úgy gondolom, hogy nem! Tökéletlen világunkban, bukott emberként ezen a földön bár törekedhetünk a tökéletességre, mégis az folyamatosan gellert fog kapni és nem leszünk képesek azt elérni. Fogunk hibázni, vétkezünk mások és Isten ellen, jószándékunk és akarásunk ellenére is csúszhatnak félre dolgok. Nekem az evangélium ebben a történetben az, hogy minden tökéletlenségem ellenére lehet bennem egy tökéletes rész, ahogy Józsefben is volt. Nem az enyém, kegyelemből úgy kaptam, mégis nekem adatott. Élhetek mindazzal az ajándékkal, amit kaptam, kiteljesedhetek egyre inkább ennek hatására, adhatok át újabb részeket az életemből Istennek.

Nagy dolog, ha valakinek Isten ilyen nagy ajándékot ad, mint Józsefnek. Még nagyobb dolog, hogy az Isten terve megvalósulásának szemtanúja, főszereplője lehet. József hűségesen gazdálkodott a rá bízott tálentumokkal, Istenhez ragaszkodása példaértékű. Nekem azonban még nagyobb dolognak tűnik, hogy testvéreit mégis képes megölelni, szívhez szólóan, szeretetből beszélni velük. Igen, a bennünk lévő Tökéletesség így formál minket napról-napra tökéletesebbeké. Nem azé, aki akarja, nem azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istené az érdem. Most már tudom, hogy lehetek én is a tökéletesség hordozója még akkor is, ha nem vagyok tökéletes.

_  _  _

Te hogyan gondolkozol a tökéletességről?

József ajándékát, csak a bibliai hithősök kaphatják, vagy mi is?

Annak tartod magad, amit teszel, vagy igyekszel azt felfedezni, hogy mivé formál az Isten?