Szelíd gyökér

2022.06.15. – beoltatás, elhagyás, visszafogadás, éltető nedv, elmélyülő  –  

„Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Rm 11,17-18)

Az olajfa éltető gyökere és ágai példa felidézheti bennünk a szőlőtő és szőlővessző példáját (Jn 15,1-8). Vad tőről hajtattunk és vad gyökérzetre épült a létünk, mígnem a szelíd ÚR Jézus átoltott bennünket Isten Életet adó és fenntartó nedvkeringésébe, az Ő egyházába, az Ő saját testébe. Beoltattunk. Befogadottak vagyunk. Nemcsak úgy immel-ámmal a sarokban helyet kapva, hanem szerves részként, testrészként épülhettünk be a Krisztus testbe.

Pál apostol itt intőn emeli fel a kezét: Vigyázz, testvér! Isten kegyelmes, irgalmas és igazságos. Nem kímélte azokat az ágakat, amelyek szerves részei voltak és mégis oldalgyökerekre kapaszkodva máshonnan kezdtek el tápláléknak vélt nedveket befogadni, sőt azokból próbáltak hajtásokat hozni.

Lehet ezt? Elhagyhatjuk az Isten kegyelmét, szeretetét?

Komoly, felelősségteljes megbízatást vehettem Istentől egy imahálózat kialakítására és testvérekért való folyamatos imádságra. Maga a Felséges Atyánk éltette, táplálta ezt az imahálót. Élt, lüktetett, meghallgattatott. Aztán lejárt a szolgálati idő, vége volt a feladatnak, de én megmámorosodva attól a boldogságérzéstől, amit ez a szolgálat adott, tovább akartam működtetni. Saját erőből, hiszen olyan jó ügyet szolgálunk, nem? A cél öncél lett, az éltető nedv elapadt és helyébe a saját energiáim, akaraterőm és – mondjuk ki – önzésem ’tápláléka’ került. Kegyetlenül elfáradtam. Kiégtem, és még észre sem vettem. Megjelent a feszültség, az indulat, majd a harag mindenkire, aki nehezítette a dolgaimat. Végül rá kellett jönnöm: elfogytam. Erről a gyökérről csak önemésztés és mások felfalása fakadt.

A szelíd olajfa gyökeréről éltető erők, áldások áradnak. A dicsőségvágy, elismerésszomj, kitűnni vágyás tövéről méreganyagokkal teli átok.

Kitörettem a szelíd olajfa ágai közül? Krisztusért nem. Azonban fel kellett ismernem és meg lehetett vallanom: Elhagytalak, áldott Édesatyám! Haza szeretnék menni!

A szelíd hang pedig így válaszol: Elvégeztetett! Gyere haza, fiam.

_  _  _

Amikor azt tapasztalod, hogy az Úrért buzgólkodtál, mégis elfogyott a tápláló erőd, hol keresed az okot? Hol a feltöltődést? Gondolj a legutóbbi ilyen esetre! Akkor megtaláltad mindkettőt?
„…az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél…” Hogy éled meg ezt a közösséget? Mit jelent számodra ’éltető nedvet’ kapni Mennyei Atyánktól?