Örömlevél a börtönből

2022.07.27. – körülmények, öröm, hála, perspektívaváltás, messzebb tekintés, fókuszváltás, elmélyülő  –  

„Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek” (Fil 4,4)

„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,11-13)

Pálnak minden oka megvolt rá, hogy világi szempontok szerint ne örüljön. A Filippi gyülekezetnek írt börtönlevelét valamikor a hatvanas évek első felében írta, amikor éppen egy római fogságban várta az ítélethirdetést. Amikor az öröm szót halljuk, valahogy nem ez a szituáció jut eszünkbe. Az idősödő apostol a hírhedt keresztényüldöző, Néró császár korában, egy római őrrel összebilicselve, börtönbe vetve az örömről ír… De úgy tűnik, Pál apostol más perspektívából tekint az örömre.

Az Filippi levélben ugyanis – amely a Biblia legörömtelibb könyve, és egyben Pál legszemélyesebb levele a gyülekezeti levelek közül – az apostol a körülményeitől függetlenül fogalmazza meg azt az érzést, ami áthatja őt, mint Krisztus követőjét. A levélíró helyzetét tekintve józan ésszel felfoghatatlan, hogy panaszáradat és a szomorúság, kilátástalanság, félelem kifejezése helyett miért ír az öröméről egy gyülekezet számára.

A levél írása előtt mintegy tíz évvel alapította a Filippi gyülekezetet, és az azóta eltelt időszakban számtalan viszontagságon ment keresztül a verésektől kezdve a hajótörésen keresztül a bebörtönzésig. A nehézségek dacára öröme teljes volt, hiszen az a motor, ami benne volt, ami őt fűtötte, Jézus példája volt, aki „önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonlóvá lett az emberekhez. És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” Örömének forrása maga Jézus Krisztus volt, aki – hiába a börtöncella, a láncok – szabaddá tette őt arra, hogy a rácsok mögött is megélhesse a békességet, ami aktuális helyzetének elfogadásából származott: „mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” Szabad abban, hogy meghalhat és abban is, hogy tovább élhet és munkálkodhat. Mert annyi viszontagság után megtanult úgy élni, hogy ne a körülményei határozzák meg lelkiállapotát. Mennyivel értékesebb tudás ez, mint a jövő kihívásain stresszelni? A külső körülményein nem mindig tudott változtatni, így megtanult azokkal együtt élni. Ráadásként az Úrnak való teljes odaszánása, célratörő munkálkodása gyümölcsét is látja, hiszen legkedvesebb gyülekezetének írt levelét derű és hála hatja át tudva, hogy milyen közösségként működnek.

Az apostol tehát messzebb tekint annál, ami az éppen aktuális körülményeiből adódhatna, függetleníti magát helyzetétől és egy sokkal mélyebb, stabilabb érzést fogalmaz meg levelében. Sőt, fáradhatatlanul erre szólítja fel a címzett gyülekezetet. A lehetséges személyes katasztrófa – pere akár kivégzéssel is végződhetett volna – ellenére arra helyezi a fókuszt, hogy mennyi áldás kísérte őt az útján, mennyi mindenért tud hálát adni. Ezt a tanítást szeretné átadni, elültetni, gyökérré, identitássá tenni szeretett gyülekezete számára.

_  _  _

Mennyire határozzák meg lelkiállapotodat, hitéletedet a külső körülmények?

Mit jelent számodra az öröm kifejezés, hogyan fogalmaznád meg?

Mit jelent személyesen neked az apostol felszólítása: „örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek!”

Gondolkodj azon, hogy vajon mi emelte fel Pál szívét, hogy állandó öröm dolgozzon benne, függetlenül attól, hogy éppen szűkölködött, vagy bővölködött! Hogyan élhetnéd ezt meg te is? Mit gondolsz erről?

Isten áldja meg munkádat az elmélyülésben!