Nézőpont kérdése

2026.2.18. – szorongás, bizonyosság, hit, elmélyülő  –  

„Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. Példává is lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.” (1Thessz 1,2-10)

Azt vettem észre magamon mostanában, hogy szorongok. Nyilván sok a feladat, a megoldandó problémák. Félek, hogy elrontok valamit, nem sikerült odafigyelnem, elfelejtettem, elrontom stb. A szorongáshoz nem kellenek nagy dolgok, elég, ha nem látom a biztos talajt, a reményteli jövőt, a lehetséges megoldásokat. Biztos életkori sajátosság is: már nem biztos, hogy meg tudom váltani a világot. Nem beszélve arról, hogy mennyi negatív hír vesz körül. Nem is folytatom.

Saját kis világomban forogva valószínűleg találhatok jó megoldást, máshol kell kapaszkodót keresnem. Nagyon hálás vagyok, amikor Isten az ilyen szorult helyzetekben elmondott imádságomra igével válaszol. Üzenetet küld, most éppen Pál apostol szavait. Az evangélium szavai akkor sem hangzottak el jobb korban, kevésbé nehéz körülmények között élő emberekhez.

Pál apostol szavai talán így is hangozhattak volna: nagyon aggódunk miattatok kedves tesszalonikabeliek. Jó nehéz próbák között vagytok, szinte lehetetlen megállni benne. A külső körülmények sem segítenek titeket, hogy célba érjetek. Rábeszéltünk titeket, hogy jól megszokott életetekből kiszakadjatok, ismerős kapaszkodóitokra már nem tudtok támaszkodni. Idegenek lettetek az ismerős városotokban. Mi marad nektek? Bízzatok az örök életben, mert bizony itt a földön inkább a szenvedés fog nektek osztályrészül jutni.

Ha jól belegondolok, akkor ez a szemlélet sem áll távol a valóságtól, de mégsem a valóság. Mert az evangélium nem csak szavakban jutott el hozzátok, hanem Szentlélekkel és teljes bizonyossággal, hangzik az Apostol szájából. A valóságot és a majdnem valóságot ezek a tényezők választják el nagyon élesen egymástól. A valóság az, hogy kinyílhatott a szemetek és megláttátok, hogy halottak vagytok, és ha nem változtattok életformátokon, akkor ez így is marad. Követtétek példánkat, hogy a nehézségek ellenére is van öröm, hitből is végezhető a munka, nem csak megszokásból, reménységetek pedig nem engedi, hogy csak a rossz határozza meg döntéseiteket, világlátásotokat. Olyannyira látványos ez a változás, hogy mások számára is példává lett életetek, mások is belőletek merítenek erőt, hogy lehet máshogy élni. A megszokott bálványoktól bátran el lehet fordulni, még akkor is, ha nem tudjátok, hogy mit hoz a holnap, ha az új életetek nem mindenkinek példa, ha a ti új reménységetek, Jézus, nem is látható. Mertek messzebb is látni a földi életnél, mert minden, amit tesztek, az túlmutat a földi életeteknél. Van jövőtök is, mert van miért hitből cselekedni még akkor is, ha racionálisan ennek nem sok értelme és pláne nem sok látható eredménye van. Mert van szabadító és szerető Jézusunk.

Ha az evangélium ereje nem csak szavakban jut el hozzám, akkor képes vagyok én is nézőpontot váltani, hogy a szorongást az állhatatos reménység váltsa fel.

_  _  _

Téged mi tesz szorongóvá?

Hogyan tudod ezeket a szorongós helyzeteket kezelni? Milyen tapasztalatod van ebben?

Hogyan tudod az evangélium szavait kézzelfoghatóvá tenni a magad számára?