Nem minden rólam szól!

2026.01.21. – Kulcsszavak: felelősségvállalás, nemet mondás, elmélyülő  –  

„Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és azt mondta: Hát Isten vagyok-e é, aki megölhet és megeleveníthet, hogy hozzám küldi ezt az embert, hogy gyógyítsam meg a leprából? Vegyétek észre és figyeljétek, hogy csak okot keres ellenem. Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ezt az üzenetet küldte a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Hadd jöjjön hozzám és tudja meg ez az ember, hogy van próféta Izráelben.” (2Kir 5,7-9)

Jórám király kedélyét az ellenséges arám királytól érkezett levél borzolja fel ennyire, aki arra kéri őt, hogy hadvezérét, Naámánt legyen kedves meggyógyítani. Jórám erre teljesen gyanakvóan reagál, értetlenül áll a kérés előtt: hogyan is lenne neki hatalma erre, mégis mit gondol a királyi kolléga? Valahogy nem jut eszébe Elizeust megkérdezni az ügyről, aki azonban egyből tudja, hogy ez a feladat neki szól. Meg is oldja szépen, nemcsak meggyógyítja Naámánt, hanem farag annak büszkeségéből és a hitét is egyenesbe állítja (az másik kérdés, hogy Naámánnál ez mennyi ideig tart ki, hiszen a 6. fejezetben az arámok újra Izrael ellen vonulnak, feltehetően ebben a hadjáratban ő is közreműködik).

Vizsgáljuk meg a történetet Jórám szemszögéből. Ekkoriban már több éve uralkodik, a maga módján próbál Istennek tetszően cselekedni, de nem maradéktalanul. Mai szóval élve elképzelhető, hogy stresszel és olyan felelősséget akar magára venni, amire szabadsága lenne nemet mondani – hiszen kéznél van a nála alkalmasabb ember. Nem tudom, hogy a Kedves Olvasó hogy van vele, de én sokszor kapom magam azon, hogy felhúzódom egy látszólag nekem szóló üzeneten vagy feladaton, majd mormogok magamban egy sort és csak fáziskéséssel jövök rá, hogy ezt amúgy nem kell magamra vennem vagy éppen megkérhetek valaki mást, hogy segítsen. Az eredmény talán jobb is lesz és a megbízóm nem fog „okot találni ellenem”, ahogy az Jórám király második gondolata volt.

Talán túl sokat foglalkozunk magunkkal, a körülményekkel és rendszerint elsőnek azt gondoljuk, hogy az adott esemény is csak ellenünk szól. Pedig Jórám esetében tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy egy újabb embert nyerjen meg az Úr számára, csakhogy ő ezt a maga stresszelésében nem látja meg, csak akkor, amikor Elizeus a fejére koppint. Jó lenne tudni hátralépni, megpróbálni Isten szemén keresztül nézni a helyzetet és feltenni magunkban a kérdést (vagy kikérni egy bölcsebb testvér tanácsát), hogy mi is itt az én jól körülhatárolható szerepem?

Jórámnak itt annyi lett volna, hogy postafordultával összeköti Naámánt Elizeussal. Persze, könnyű ezt mondani, és ne is ítéljük el Jórámot, hiszen, ha az országunkra veszélyt jelentő szomszédtól kapnánk egy ilyen levelet, valószínűleg mi is csak pislognánk és a csapdát keresnénk. Hanem, köszönjük meg, hogy elmélkedhetünk az esetén pár ezer év távlatából is. Mi több, Jézus ezt már megtette korábban, ugyanis az Újszövetségben Elizeus próféta tetteivel kapcsolatban egyedül a Naámán gyógyításáról szóló történetet idézi fel a lukácsi evangélium 4. fejezetének 27. versében. Máris jelentősebbé válik a történet, ugye?

_  _  _

Kivel tudsz azonosulni jobban: Jórámmal vagy Elizeussal?

Szerinted mi az oka annak, ha olyat is magadra vállalsz vagy ellened szólónak érzel, amit valójában „lepasszolhatnál”?

Milyen útmutatásra lenne szükséged Istentől egy ilyen helyzetben? Meg tudod ezt itt és most beszélni Vele?