Két fa – még egyszer

2023.02.08. – üresség, frusztráció, vágy, első lépés, hit, elmélyülő  –  

„Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,1-10)

Zákeus történetével kapcsolatban a korábbi erről szóló Elmélyülőn túl megfogalmazható a történetnek egy nagyon is emberi vonulata egy kérdés formájában. Hogyan került Zákeus a vadfügefára?

Az evangéliumi történetből, ha nem is direkt módon, de világosan kiolvasható, hogy Zákeus csillogó, sikerekben gazdag élete mögött egyre nagyobb lett a feszültség. Kívülről minden vonzó talán, de belülről üres, magányos, égető az érzés. Minden nap meggyőzheti magát, hogy a vagyona, státusza, az őt körülvevő emberek majd betöltik ezt az űrt, szomja mégsem csillapodik, az üresség érzése csak nő.

Hányszor fordul meg akár a mi fejünkben is, hogy valami egyszerű vigasszal eltüntessük a nyomasztó érzéseket. Csakhogy a látható és kézzelfogható dolgokból nem lehet a láthatatlan űrt betölteni. Miért nem veszi el Isten ezt a frusztrációt? Miért nem szabadít meg? Miért nem múlik el?

Sokszor bizony ez a káosz, ez az űr, ez a frusztráció visz el, juttat el annak a felismerésére, hogy valamin változtatni kell. Az átokból, a nem kívánt dologból áldás, változás lesz, akkor is, ha az első lépés nem tűnik annyira logikusnak, magyarázhatónak. Nagy dolog megfogalmazni azt a vágyat, hogy változtatni akarok. De jó, ha eljutunk eddig a pontig, és merünk lépni is! Jézusnak pedig ennyi elég is. A szándék, a vágy, a nyitottság még nem hit, de egy kapu, ahol Jézus kopoghat, és ahol be tudjuk engedni Őt, hogy elvégezze az igazi gyógyító munkáját. Egy tekintélyes ember nem fut és nem mászik fára, nem mutogatja hosszú ruhája alá bújtatott lábát. Kivéve, ha van elveinél is nagyobb érve, vagy inkább vágya arra, hogy ezt megtegye. Zákeusnak volt. Neki ez volt a mérföldkőnek számító lépése. A hitből fakadó cselekedete.

Milyen szívet melengető, ahogy fogalmaz az író: Jézusnak Jerikón kellett átmennie! Találkoznia kellett Zákeussal, ahogy veled és velem is naponta találkozni akar. Krisztusunk a fán hitet lát, keresztje pedig látható garancia arra, hogy Jézus felé tett lépésünk nem ugrás a semmibe.

Merj lépni! A többit pedig bátran bízd Rá!

_  _  _

Milyen régóta visszatérő fájdalmaid, nehézségeid vannak, amivel Jézus elé szeretnél lépni?

Ha már látod, hogy mit kell tenned, mi tart vissza attól, hogy megtedd a hitből fakadó lépésedet?

Miért félsz a hitből fakadó lépéstől? A hit a nem látható dolgokat tárja fel, hogy láthatóvá legyenek!