Kérjetek és adatik nektek 5. – Az alkudozó ember kérése

2026.10.21. – következmények, menekülés, ígéret, elmélyülő  –  

„És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” (1Móz 28,20-22)

Jó, hogy a biblia őszinte könyv. Nem csak a szép, jó és helyes található meg benne, hanem hithőseink egy-egy nem jól sikerült, vagy éppen hibás gondolkodásból eredő cselekedete is. Miért kellene akkor a magunk ilyen-olyan döntéseit, cselekedeteit utólag kicsinosítani, jobb fényben tűntetni fel? Nem kellene.

Jákób nagyon messziről indult, hogy végül megérkezzen Istenhez és küldetését betöltse. Ő sem volt tökéletes, ahogy elődei sem. Istennek mégis így kellett, hajlandó volt vele menni. Pedig nem Isten tehetett arról, hogy Jákóbnak menekülni kellett, hogy sok ügyeskedése, csalása következményei menekülésre kényszerítették. Folytatta volna életét ezen az úton, ha Isten nem kezdte volna szólongatni, bemutatkozni neki.

Beszédes Jákób történetének ez az epizódja. Jól bemutatja azt is, mennyire nehéz szívből kérnünk, hozzá fordulnunk. Istenképe torz, de saját magában is csak a menekülő embert látja, akinek nem jut más éjszakára, csak egy kő vánkosnak. Távol áll attól, hogy Isten beszélni tudjon vele, megértse szavát, akarja reálisan látni saját helyzetét. Nem beszélnek egy nyelvet Istennel.

Ez a helyzet azonban nem akadályozza meg Istent, hogy ő kezdeményezzen, megszólítsa Jákóbot, a kettőjük közötti távolságot csökkentse. Elölről kezdi mondanivalóját az Úr, onnan, ahol Ábrahámot megszólította. Bizonyság ez arra, hogy Isten hatalmánál még szeretete és türelme is nagyobb felénk. Meg nem érdemelt hozzáállással fordul Jákobhoz, amikor már megszólítható állapotban van. És mit tesz? Egyoldalú ajánlatot Jákobnak: Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Nem kér, nem szab feltételeket, nem olvassa Jákób fejére hibáit!

Bizony nehéz jól kérni. Mert kellene hozzá bizalom, önismeret és helyes istenismeret. Ha velem lesz Isten… Eddig is nehéz eljutni. Jákób megtette az első lépést, felvette Istennel a kapcsolatot. Még sem bizalma, sem önismerete, sem pedig helyes istenismerete nincs. Isten oldaláról nézve a holtbiztos tippre tett, megjátszotta a biztos nyerőt, elfogadta az elbukhatatlan ajánlatot. Jákób azonban még mást látott ebben: bizonytalan helyzetemben tetszik Isten ajánlata: ha adsz én is adok.

Kérjetek és adatik nektek, bíztat minket Jézus. Kéréseinken keresztül szeretne tanítani bennünket. Ahhoz azonban, hogy válaszát megértsük, sok esetben el kellene jutnunk a halló fülekig. Isten türelmes, formál minket a megértés érdekében.

_  _  _

Volt már olyan élethelyzeted, amikor ennyire utolértek a tetteid következményei, mint Jákóbot?

Mikor érezted ilyen egyedül magad, mint Jákób ebben a történetben?

Szerinted Isten feladata, hogy gondoskodjon rólunk?