Kérjetek és adatik nektek 4. – A hiányban szenvedő kérése

2026.10.14. – hiányaink, küldetés, Isten válasza, elmélyülő  –  

„És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.” (1Móz 25,21-23)

Hiányaink sok forrásból táplálkozhatnak. Hozzuk a családi örökséget és visszük tovább azt a hiányt, amit az előző generáció hagyott ránk. De találunk magunknak újakat, amelyeket az elégedetlenség, az irigység és a kívánságok táplálhatnak. Egy idő után már nehezen tudunk különbséget tenni a valódi szükség és a vágyak között.

Izsák tudta nagyon jól, milyen a meddőség, ha várni kell a gyermekáldásra, hiszen, Ábrahámnak, apjának az élete erről szólt. Tudta azt is, hogy ő a küldetés örököse, akinek tovább kell mennie az ígéret földje felé. De azt is tudta, hogy hova és kihez kell fordulnia, égető hiányának megoldása kinél van. Izsákról nem olvassuk, hogy mennyi idő telt el, míg az Úr engedett könyörgésének, de a mondatok mögött érezhetjük, hogy Rebekával közösen már hordozták egy ideje ezt a terhet.

A hiányt Isten legtöbbször nem a mi elképzeléseink szerint tölti be. Rebeka mondataiból érezni, hogy ő nem erre gondolt, amikor gyermeket akart. Most hol van Iszák, kérdezhetnénk jogosan. Miért maradt egyedül ezzel a problémával a felesége? Sokféle tanulságot lehet ebből levonni, és kell is. Ami biztosan látszik a történetből, hogy bármi is van, Isten megszólítható, van füle a kérésre és a panaszkodó imádságra egyaránt. Az is egyértelműen kiderül, hogy Izsák és Rebeka számára nem volt szokatlan dolog Istenhez fordulni. Arról is olvashatunk, hogy Isten készségesen bevon terveibe, megosztja velünk gondolatait.

Sokféle érzés ébredhet bennünk a könyörgésre adott választ olvasva. Mi vajon készek lennénk ilyen terhet hordozni, ilyen küldetést választani? Ezekre a teljesen jogos kérdésekre egy bölcs válasz nem adható. Meg kell nekünk is küzdenünk a magunk válaszaiért. Ami azonban közös lehet a válaszok mögött, hogy Isten küldetéssel akarja betölteni hiányainkat, erre vagyunk teremtve. Párbeszédet akar velünk, élő kapcsolatot, oda vissza hatást. Várja kezdeményezésünket, de ha kell, indít.

Szükségeink az az ösztöke, amely odahajthat Istenhez, amely arra késztet, hogy kérjünk, Tőle kérjünk. Szükségeinket ő szeretné betölteni. Szükségeinkből ő szeretne küldetést formálni. Küldetésével rajtunk keresztül szeretné formálni a világot.

_  _  _

Hogyan éled meg, ha Isten válasza a kérdésedre még több kérdést szül?

Te mit tettél volna Izsák helyzetében?

Ha a küldetést Isten szeretné rád bízni, kész vagy-e azt elfogadni, bízni benne?