Kérjetek és adatik nektek 2. – kérés a kitaszítottságban.

2026.09.30. – kétségbeesés, kiszolgáltatottság, megmenekülés, elmélyülő  –  

„Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik! Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle! És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást.” (1Móz 21,14-19)

Mi van veled? Hangozhatna a szánkból is a kétségbeesett kérdés, amikor valakit nem a megszokott arckifejezéssel látunk. Bizony kerülhetünk nagyon nehéz helyzetbe egyik pillanatról a másikra. Kegyetlenül hangzanak ezek a mondatok, amit itt Ábrahámról olvashatunk. Hágár szolgálóként igazán méltatlan helyzetbe került. Már Izsák is megszületett és Hágár úrnője a szolgáló fiának a nevetését nem bírja elviselni! Ezért kellett mennie.

Jogos, ha ilyen helyzetben igazságtalannak érezzük az életet. Hágár nem érdemelte meg, hogy Ábrahám elküldje a házától, ráadásul úgy, ahogy arról itt olvashattunk. Érthető az is, ahogy ilyenkor beszűkül a tudat, nem tudunk jól reagálni a minket érő nehézségekre, lebénulunk, kilátástalannak látjuk a helyzetet, csak sírni tudunk. Hágár önmagától nem tud kijutni ebből a helyzetből. Igazán elveszett állapotban van.

Izmael, Hágár fia azonban a szövetség gyermeke volt, Ábrahám Isten parancsára őt is körülmetélte. Izmael akkor már nem volt kisgyermek, Ábrahám tizenhárom évesen metélte körül. A szövetség gyermekeként Isten meghallotta a pusztában a hangját. Hágárnak volt közbenjárója, szószólója az Istennél. Nem tudjuk, hogy Izmael mit mondott. Arról olvashatunk, hogy szavai mozgósították Istent, kérése eljutott Istenhez.

Mi van veled Hágár? – szól hozzá az angyal, a küldött. Egy kérdés, amely kizökkenti az anyát bénult állapotából. Meghallotta Isten a fiú hangját. Akiért aggódtál, akiről azt gondoltad, hogy meg fog halni, akit már elengedtél, ahhoz térj vissza. Ne mondj le róla!

A forrás mellett haltak volna meg? Ott a megoldás, csak nem látjuk. Van, hogy Istennek kell felnyitni a megoldásra a szemünket, annyira magunkba roskadtak, befelé fordulók vagyunk. Jézus esedezik értünk az Atya előtt, nem maradunk a legnagyobb elhagyatottságban sem egyedül, ha szövetsége gyermeke vagyunk. A továbblépéshez kell a szem megnyílása, az éltető forrás megtalálása. Hágár többé nem szolga, nem kiszolgáltatott, és nem is kell ezt gondolnia magáról. Maga talál vizet, ő rendelkezik gyermeke felől. Hágár is a szövetség részesévé lett.

_  _  _

Idézd fel, amikor ilyen vagy hasonló nehéz helyzetben voltál! Mi segített akkor?

Hogyan szoktál reagálni a kétségbeejtő helyzetekre?

Van szószólód Istennél, aki imádkozik érted, ha szorult helyzetbe kerülsz?