Kérdések és válaszok

2026.04.15. – megválaszolatlan kérdések, szomorúság, öröm, elmélyülő  –  

„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem. A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához? Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél. Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.” (Jn 16,16-20)

Nehezen viseljük, ha kérdéseinkre nincsenek válaszok, a jövőt bizonytalannak látjuk. Az idézett ige a húsvéti történetnek éppen egy ilyen bizonytalan helyzetét mutatja be. Jézus földi élete hamarosan véget ér. Olyan meghatározó események sorozata indul el, amelyet ember azelőtt nem láthatott. Sokan az akkori emberek közül hatalmas változásokban reménykedtek: politikai, gazdasági, társadalmi változások küszöbén érezték magukat és Jézusban saját körülményeik javulásának messiását látták. Voltak, akik a változás lehetőségének minden kezdeményét igyekeztek eltűntetni: a farizeusok és az írástudók többsége Jézusban az ellenséget látta. De Jézust körülvették tanítványai is, akik a történet szerint a leginkább bizonytalanok, kérdésekkel teli emberek voltak akkor. Látták Jézus életét, csodáit, gondoskodó szeretetét, emberségét, igazságot képviselő személyiségét, amihez a Jézus által említett, közelgő történések sehogy nem voltak társíthatók.

Arra senki nem volt felkészülve, ami Húsvét idején és azt követően történt. Az események kezdetben mindenki számára új kérdéseket, bizonytalanságot, szomorúságot és csalódást hoztak. Mindezeket főleg tanítványai élték át, akik leginkább részesei voltak az eseményeknek, akik legközelebb álltak Jézushoz. Igazságos ez? Pont azoknak kell leginkább szenvedniük, akik a legközelebb állnak hozzá? Mi miért nem kapunk válaszokat a kérdéseinkre, miért kell sokszor a bizonytalanságot átélnünk? Jogosak és érthetőek ezek a kérdések. A húsvéti történet idézett pillanataiban Jézusnak is csak egy válasza van, az sem a feltett kérdésekre: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.

Jézus válasza több üzenetet is hordoz. Az egyik, hogy lesznek a kérdésre válaszok, de nem úgy, ahogy a tanítványok gondolták. Az igazi, a szív által is érthető válaszokhoz nekik is el kell merülniük az események sűrűjében, át kell élniük a Húsvét és a Pünkösd eseményeit, látniuk kell a megfeszített, majd feltámadt és mennybe ment Jézust, át kell élniük a Szentlélek kitöltetését. Át kell élniük saját elképzeléseik, egyéni terveik kudarcát. A másik, hogy Jézus örömöt és új reményeket ígér nekik, nem a szomorúságé az utolsó szó. De talán a harmadik a legerősebb, amit át kell élniük ahhoz, hogy tényleges és igazi válaszokat kapjanak: nincs emberi megoldás az ember elveszettségére. Az ember megváltás, újjászületés nélkül nem tud a halálból megmenekülni, nincs emberi megoldás az életre. Bele kell merülnünk abba a reménytelen csalódásba, hogy az Isten előtti elveszett helyzetünkön változtatni nem tudunk. Ebben a kérdésben teljes kudarcot kell vallanunk. Nem véletlen, hogy Jézus egyedül volt a kereszten, ebben senki nem tudott vele közösséget vállalni. Csak ő törhetett utat a halálon keresztül az életre: szomorúságotokat örömre fogom fordítani.

Megválaszolatlan kérdéseink egy kis meghalás is, hogy Jézussal képesek legyünk újjászületni, valami újat megragadni, elkezdeni. Mert Jézus nem a körülményeinken akar változtatni, a változást bennünk akarja elvégezni.

_  _  _

Hogyan viseled, ha kérdéseidre nem kapsz választ hosszú ideje?

Hogyan éled meg saját elveszettségedet? És megváltásodat?

Gondolkoztál-e már azon, hogy pont a megválaszolatlan kérdések által szeretne Isten formálni téged?