Isten látószögében vagyunk

2023.03.22. – gőg, rossz bánásmód, Isten keresése, imameghallgatás, gondviselés, elmélyülő  –  

„Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. 
Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,4-13)

Hágár a szolgálók kiszolgáltatott életét élte Ábrám és Száraj családjában, de mégis jó helye volt, közel volt úrnőjéhez, a belső szolgai körhöz tartozhatott, hiszen Száraj maga ajánlja őt fel a férjének. A kor szokása volt ez, megbecsülésnek számított, ami számunkra talán ma idegenül hangzik. Hágárnak a kivételezett helyzet kapcsán, a megbecsültségben, az áldás megtapasztalásakor fejébe száll a dicsőség. Kimutatja felsőbbrendűségét úrnője felé, aki erre rossz bánásmóddal válaszol. Olyannyira, hogy Hágár menekülni kényszerül. Hazafelé indul, Egyiptom felé, vállalva az út viszontagságait, az útonállóknak való kiszolgáltatottságot inkább, mint a jólétben tapasztalt megalázottságot. Valószínűleg nagyon el lehetett keseredve, elege lehetett Száraj ridegségéből, keménységéből.

És az Úr látja, ami Hágárral történt és történik. Eljön hozzá, szívére beszél, alázatra inti, józanságra és ígéretével bíztatja őt.

Bár talán Hágárt a gőgje vitte lehetetlen helyzetébe, de amikor rosszra fordult a sorsa, akkor bizonyára kereste Istennél a megoldást. Istennél, akit talán nem is ismert, hiszen ő maga egyiptomi származású volt. Ábrám Istenéről azonban egészen bizonyosan hallott Ábrám házában. Amikor nyomorúsága egyre nehezedett Száraj mellett, biztosan feltette azt a kérdést, hogy Isten látja-e mindazt, ami vele történik, Isten hallja-e imádságait?

Amikor az ilyen-olyan okból ránk nehezedő nyomorúságaink között vagyunk, akkor nekünk is eszünkbe juthatnak ugyanezek a kérdések. Isten látja mindazt, ami velem történik? Isten hallja az imádságaimat?

Persze eszünk szerint tudjuk, hogy látja és hallja, de olyan sokszor kételkedni tudunk ennek a valóságában. Hiszen azt éljük meg, hogy hiába könyörgünk, hiába kérünk, nem változik látszatra semmi. Aztán Isten eljön, és válaszol. És megbizonyosodhatunk arról, hogy Ő valóban a látás Istene. Nem veszíti szem elől az életünket. Gondja van ránk, biztonságban vagyunk. Megbizonyosodhatunk arról, hogy Ő a háttérben munkálkodik, bennünket pedig formál, és tanácsol.

Ugyanezt élhette meg Nátánaél, amikor Jézussal találkozott: „Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság. Nátánaél megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott téged, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” (Jn 1,47-50)

Nem tudjuk milyen küzdelmekkel volt Nátánaél a fügefa alatt, mennyire lehetett elkeseredve, de a Jézussal való találkozásból kitűnik, hogy szíven ütötte őt az a tény, hogy Jézus látta őt akkor, hallotta imádságait.

Lát bennünket is az Isten! Hallja imádságainkat! Nem feledkezik el rólunk! Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk senki másnak kiszolgáltatva, csak a szerető Istennek.

_  _  _

Van-e bármi, ami miatt hosszabban imádkozol, de nem változnak a dolgok? Biztasson ez az Ige, lát téged az Isten, hallja imádságodat.

Van-e bármi, ami kapcsán úgy érzed felesleges imádkoznod? Az imádság sosem felesleges, közelebb visz mennyei Atyánkhoz.

Te látod-e Isten munkáját, Isten jelenlétét az életedben? Legyen ez a mai nap is a szemlélődésedre, Isten jelenlétének keresésére szentelt nap!