Hol a határ?

2022.07.06. – kontroll, határ, ígéret, rácsodálkozás Istenre, elmélyülő  –  

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!” (Rm 11,33)

E felkiáltást megelőzően, Pál Apostol, még a fejezet elején egy kérdést intéz levele címzetteihez és hozzánk is: „Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla!” Ahogy azonban a fejezetet tovább olvassuk, az bontakozik ki előttünk, hogy ez bizony nagyon messze van a realitásoktól, de még a reményteli elképzelésektől is.

Reménytelen, csüggesztő helyzetben éreztem már magam, nem is egyszer. Amikor nem látszik semmilyen megoldás. Ekkor bizony kezdek kétségbe esni, mert nem látok semmilyen kiutat a szorult helyzetből. Szeretem kontrollálni az eseményeket, kezemben tartani a szálakat, hogy tudjam mi a következő lépés. Az Istentől várom ugyan a csodát, azért hogy tudjam mi lesz, biztonságban érezzem magam, tudjam hogyan lesz megoldás. Ez a gondolkodásom azonban erős korlátokat is jelent egyben, hiszen olyan megoldást várok Istentől, amelyet el tudok képzelni, a látókörömben van, valamilyen módon lehetségesnek tartok. A csodát is a kontrollom alatt szeretném tartani.

Mennyei Atyánk nem véletlenül állít olyan helyzetbe minket, amely már a képzeletünk határán kívül van, ami az Ő gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége. Ez már nem az enyém, nem az én birtokomban van, nem uralom, csak részesévé tehet Isten. Pál Apostol két pontot kötött össze: Isten ígéretét, hogy népét Isten nem vetette el, és a valóságot, amely ennek látszólag tökéletes ellentéte. Hogy ezt a két pontot mi köti össze? Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége, amely biztosan tudja az egyenlet megoldását. Mennyei Apukánk akkor is tudja a megoldást, ha én azt elképzelni sem tudom. De jó lenne erre a felismerésre jutni, hogy erre a gazdagságra, bölcsességre és ismeretnek a mélységére Pállal én is rácsodálkozhassak, saját határaimon kívülre is láthassak! A megoldás helyett a megoldás forrására szegezni tekintetemet. Gyermek szeretnék lenni, aki ha nem is ért mindent, de büszkén, hálás szívvel néz Apukájára, Aki nincs híján a tudásnak, tudja a megoldást!

Én pedig vele lehetek.

_  _  _

Van-e olyan körülmény most az életedben, amelyben régóta várod a változást, az Isten ígéretét is megkaptad, hogy változni fog a helyzet és mégsem látszik semmi? Ha van ilyen, írj egy rövid hálaadó imádságot Istennek, hogy megerősödj az Ő hatalmában és a bizalomban.
Mit teszel, amikor Isten nem ad azonnal megoldást számodra valamilyen kérdésben?
Úgy tekintesz-e Istenre, mint Mennyei Apukádra, aki akkor is tudja a megoldást, amikor te nem? Próbáld ezzel a szemmel végig gondolni a legutóbbi olyan esetet, amikor nem kaptál megoldást tőle, vagy nem azonnal! Miben változik a kép?