Hogyan lehet nem félni?

2023.10.11. – félelem, ígéret, bizalom, békesség, elmélyülő  –  

„Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok. Nektek adok minden helyet, amelyre lábatokkal léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a Nagy-tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,1-9)

A Bibliában rengetegszer elhangzik a „Ne félj!” felszólítás, egyes fordításokban 365 alkalommal találták meg ezt a biztatást. A félelem nem Istentől jön, Ő az ellenkezőjét akarja, mégis sokszor hatalmába tud keríteni minket a kétségbeesés, szorongás és a környezetünktől, a körülményektől való félelem. A félelem nyugtalanító, szorongó érzés, amelyet valamely valóságos vagy képzelt veszély kelt bennünk. Valóságos vagy képzelt.

Józsué – Mózes halála után – olyan élethelyzetbe került, amikor nagyon is valóságos volt a veszély és teljesen jogosan nyugtalansággal töltötte el a kérdés, hogy vajon elég jó vezető lesz-e ő Mózes után. Vajon elég hite van-e, elég bátor-e, elég bölcs-e ahhoz, hogy népének következő vezetője legyen.

Viszont számtalanszor előfordul velünk, hogy elképzeljük a jövőt, beleképzelünk helyzeteket és megijedünk a lehetséges történéstől. Olyan dolgoktól tudunk félni, amelyek lehet, hogy soha nem fognak bekövetkezni, de már a lehetőségétől is szorongunk.

A félelem mindannyiunk életében jelen lévő érzés. Nincs olyan ember, aki ne félne valamitől. Különösen igaz ez egy-egy új élethelyzetben, új feladatok kapcsán, ismeretlen talajon állva, ismeretlen emberek között. Tehát nincs azzal baj, amikor félünk, ez természetes dolog. A kérdés inkább az, hogy mit kezdek a félelmemmel? Táplálom-e magamban, helyt adok-e a félelmetes gondolatoknak, vagy keresem a megnyugvás útját. Keresem-e a megoldást arra, hogy hogyan kell nem félni?

Ránk parancsol az Ige, hogy legyünk bátrak, ne féljünk. Össze kell magunkat szedni. Ez a parancs feltételezi, hogy bennünk, az életünkben van a megoldás a félelem elűzésére. Mintha azt mondaná Isten: használd!!! Tudod te mi a megoldás! Élj vele!!!

Azt írja a zsoltáros: „Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” (Zsolt 34,5)

Megkeresni Istent, lelkemmel kapcsolódni hozzá, elmondani, elpanaszolni félelmeimet, aggodalmamat, szorongásomat, kimondani félelmeimet, önmagában ez is bátor cselekedet. És miközben beszélgetek Vele, megtörténik a csoda bennem. Megtörténik, mert megélem, hogy nem vagyok egyedül. A hatalmas Istennel vagyok egy szeretetközösségben, aki meghallgat engem. A vele való beszélgetés közben érzem erejét, nyugalmát, szeretetét, és valahogy, érthetetlen módon megnyugszom, megmenekülök félelmeim szorításából.

Vannak olyan emberek is az életünkben, akiknek egyszerűen csak jó a közelében lenni, még akkor is, ha éppen nem csinálnak semmit. Egyszerűen azért, mert árad belőlük a nyugalom, a békesség. Ilyen, sokszorosan ilyen Isten közelében lenni. Amikor ember nem tud békességet adni nekem, az Úristen még akkor is tud.

Látjuk Józsué életében is, de látjuk Péter apostol életében is, talán tudjuk a magunk életéből is, hogy akkor kezdődnek a szorongató érzések bennünk, amikor csupán a körülményeinkre nézünk és levesszük a tekintetünket az Istenről. Félni kezdünk, amikor látjuk a magunk kicsinységét, alkalmatlanságát és levesszük a tekintetünket a hatalmas Istenről, akinek semmi sem lehetetlen.

Amikor Józsué elődjére, Mózesre tekintett és az ő munkájára, akkor azt érezhette, hogy ő ehhez kevés, nem tud felnőni a feladathoz. Péter, amikor Jézusra nézve kilépett a tengerre, akkor ment rendületlenül előre. Amikor viszont a körülményekre nézett, amikor eszébe jutott, hogy emberileg nem lehetséges az, amit ő most csinál, akkor elkezdett félni, elkezdett süllyedni. Mert a félelem lefelé húz. Isten azonban felfelé akar bennünket emelni. Az életre akar bennünket hívni.

Isten keresésének a képessége tehát bennünk van. Forduljunk oda az Úrhoz félelmeinkkel, aggodalmainkkal, kétségbeesésünkkel és hagyjuk, hogy jelenlétében megnyugvást találjunk. Nem a körülményekkel kell törődni, hanem – ahogyan Péter is – Krisztusra nézve kell haladni előre. És aztán – ahogyan Józsué – sok győzelemnek, isteni csodának leszünk részesei, tanúi.

_  _  _

Mi az, amitől ma félsz? Mitől félelmetes ez a helyzet?

Keresd meg ezzel az Urat és bátran mond ki a félelmeidet előtte!