Hit által 4. – A hit kedvessé tesz

2026.07.15. – hit, kedves, önismeret, elmélyülő  –  

„Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,5-6)

Életünk egyik legnagyobb kérdése, hogy kedves vagyok-e valakinek, ki fogad el engem úgy, ahogy vagyok. Még élesebben metsző a kérdés, ha ezt Isten vonatkozásában teszem fel. Elég vagyok-e, tetszem-e Istennek. Ez az igevers is hasonlóan nagy hangsúllyal hozza elénk ezt: élet-halál kérdés ez! Nem lehet élni a feleslegesség érzésével, azzal a tudattal, hogy nem kellek senkinek, értéktelen vagyok, nem vagyok kedves.

A Szentírás egyértelmű kijelentése, hogy Isten becses, számon tartott teremtményei vagyunk. Fontosak vagyunk teremtőnknek. Az Újszövetség óta tudjuk, hogy olyan értékesek vagyunk, hogy még egyszülött fiát is odaadta értünk, hajlandó volt őt a halálba küldeni, hogy nekünk ne kelljen végleg elszakadnunk tőle. Tény, hogy elbuktunk, elszakadtunk Istentől, és neki minden oka meglehetne arra, hogy végleg elvessen bennünket. Bukásunk ismert következménye a halál, amivel az Istentől való elszakítottságunk véglegessé válik. Isten azonban nem kívánja, hogy ez bekövetkezzen, az első emberpár bukásától kezdődően meg szeretne menteni ennek beteljesülésétől.

Az előző részekből már megismerhettük, hogy a nem látható dolgok létezéséről csak a hit eszközével nyerhetünk bizonyságot, hogy látható világunk része a nem látható Isten. De azt is megtudhattuk Ábel példájából, hogy Isten személyesen gondoskodik életünkről, az ő szeretetéből, saját döntése alapján, nem pedig azért, amit tettünk. Ábel áldozata nem magáról szólt, hanem arról, akinek adta ajándékul.

Énók példáján keresztül Isten újra valami nagyszerűt szeretne a hitről elmondani. Mi nem tudjuk legyőzni a halált, látható életünknek egyszer vége szakad. Egyedül Isten döntésén múlik, hogy ez a tőle való elszakítottságot is jelenti-e egyben. Énók hitt Istenben, elfogadta, hogy élete felett egyedül Isten dönthet, ő nem tudja kedvessé tenni magát. Elhitte, hogy Isten előtt kedves, életét teljesen rábízhatja, annak ellenére, hogy nem látja, és nem érdemli meg.

Isten Énók hite által tesz bizonyságot nekünk arról, hogy földi, látható életünk bár véges, Istennel való kapcsolatunk nem. Nem tudjuk ugyan, hogy ott mi vár ránk, de ha itt kedvesnek bizonyultunk, akkor joggal hihetjük, hogy jó dolgok. Jézus Krisztus nem kerülhette el a halált, Isten elfordította tekintetét a keresztre feszítettről, nem bizonyult kedvesnek Isten előtt. Felfoghatatlan áldozata tett minket kedvessé Isten előtt, helyettünk vált nem kedvessé Isten előtt és vállalta ennek következményét, a halált.

Hit nélkül az a tény, hogy mi kedvesek vagyunk Isten előtt, nem fog valósággá válni, nem jutunk annak megértésére, hogy Isten kedvesnek lát minket, úgy, mint Énókot.

_  _  _

Mi az, amit a legnehezebben fogadsz el magadból?

Mennyire fontos neked, hogyan látnak mások?

Írd le magadnak, hogy szerinted hogyan lát téged Isten?