Hit által 10. – A hit megtanít kérni

2026.09.02. – hit, kérés, bizalom, elmélyülő  –  

„Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” (Jn 4,46-50)

A szükség és a kiszolgáltatottság kimozdít a mindennapok kerékvágásából és gyakran szokatlan cselekvésre ösztönöz. Általában nem szeretjük ezeket a helyzeteket, mert kényelmetlenek, számtalan rossz érzés akarja eluralni gondolatainkat: bizonytalanság, félelem, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, gyengeség, eszköztelenség, tanácstalanság, szomorúság, düh. Olyan érzések, amelyeket szívesebben kerülnénk el. Hogyan találjam meg ilyen érzelemviharban Jézust, hogyan tudnék neki bizalmat szavazni? Bizony életkérdések ezek ilyen kiélezett helyzetben. Kinek a tanácsára hallgatok, miben bízzam?

Ez a történet a hit természetének tiszta képét adja elénk. Egy királyi tisztviselő indul Jézushoz. Rangjából, hatalmából és vagyonából adódóan van lehetősége a legjobb orvosok és gyógyszerek elérésére, van kapcsolatrendszere, de akár hatalma is arra, hogy Jézusért küldjön és elhozassa magához. Biztosan élt is néhány, rendelkezésére álló eszközzel.

A hit azonban más úton cselekszik. Először is a hit hallásból van. A királyi tisztviselő meghallotta, hogy Jézus ismét Kapernaumban van. Másodszor a hit cselekvésre ösztönöz. Rangjához nem illő dolgot tesz, maga indul Jézushoz a fia érdekében. Harmadszor elismerte, hogy Jézusnak van egyedül hatalma fia életben maradása felett, meggyógyítani csak ő tudja. Bizalmat szavazni döntés kérdése, és abból az elismerésből indul ki, hogy Isten a teremtő, Ő a világ teljhatalmú ura, nincs nála hatalmasabb, vagy vele egyenrangú erő ebben a világban.

De talán mégsem ezek a legnehezebb lépések a hit útján, hanem a hitből fakadó kérés kimondása: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Ebben a mondatban benne van, hogy én nem vagyok annak a képességnek és az erőforrásnak a birtokában, amely meggyógyítaná a gyermeket, de te igen. Mi kell ennek a kritikus lépésnek a megtételében? Jézus erre egy mondattal válaszol: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. Igen, mi bizonyosságra vágyunk: hiszem, ha látom. Isten igazolja gyógyító képességét, hogy kérni tudjak! Ha azonban látom, akkor mi szükség van hitre?

A királyi tisztviselő kért, de kérését Jézus szuverén hatalmára bízta. Kész volt bármilyen választ elfogadni. Hitt az ember a szónak. Nem a jeleknek és a csodáknak, hanem a szónak. Igen, a jelek és a csodák megerősítenek minket a hitben, de nem ezek ébresztenek hitet. A szó igazolja a tettet és nem a tett a szót. Ez Isten természete. Csodának a gyógyítást tartjuk. Pedig a csoda az, hogy a királyi tisztviselő Jézushoz ment és kiszolgáltatta magát neki. Meghallotta, hogy Jézus itt van, elindult, bizalmat szavazott Istennek és hitt a szónak. Ő megláthatta a szó teremtő erejét.

_  _  _

A nehéz helyzetek megoldásának keresésében mikor jut eszedbe Jézushoz fordulni?

Számodra Jézus egy lehetséges forrása a megoldásnak, vagy az egyetlen megoldási lehetőség?

El tudod-e fogadni, hogy tiéd a kérés, de Jézusé a válasz?