Hiszed-e?

2025.07.09. – Kulcsszavak: megmentő, gyógyulás, elveszett állapot, elmélyülő  –  

„Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.” (Mk 1,40-45)

Őszintén vallom be, hogy eddig nem igazán értettem, hogy Jézus miért parancsol rá a meggyógyított emberekre, hogy ne szóljanak a csodálatos gyógyulásukról senkinek. Most végre összeállt egy kép, ami közelebb hozott a megértéshez.

Az evangéliumok alapvetően kétféle gyógyítást tárnak elénk. Az egyik, amikor Jézus tömegben tett gyógyításairól szólnak az írások, a másik pedig, amikor Jézus személyesen gyógyít. Jézus tömegben tett gyógyításaiban jellemzően nem ismerhetjük meg azokat, akiket meggyógyított, de gyakran olvashatjuk azt, hogy ez milyen bizonyságtétel volt isteni hatalmáról az őt hallgatóknak. Jézus személyes gyógyításaiból azonban jóval többet ismerhetünk meg. Egyrészt elénk tárul a meggyógyult életének több filmkockája is, de megismerhetjük Jézus gondolatait, tanítását is.

Ebben a történetben így olvashatjuk: Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. A lepra akkoriban a halálos ítéletet jelentette, szenvedője biztos lehetett abban, hogy életének napjai meg vannak számlálva. A történetből az is kiderül, hogy ez a leprás egy másik dologban is biztos volt: Jézus a lehetetlennek látszó állapotából meg tudja menteni. Leborul előtte, könyörög neki és kifejezi szándékát, hogy meg akar gyógyulni, de kifejezi azt is, hogy az isteni hatalom gyakorlásában Jézus nem utasítható. Nem tekint Jézusra úgy, mintha a gyógyítás Jézus erkölcsi kötelessége lenne.

Micsoda felismerések ebben az egy mondatban! Tudom, hogy elvesztem, de már azt is tudom, hogy van megoldás a bajomra. Ismerem végességemet, de felismerem Jézus végtelenségét. Ő az Isten én pedig az ember. Jézus változtatni tud a változtathatatlanon, de ha nem tenné, ő akkor is Isten maradna. Hatalmában áll megtenni és elutasítani a kérést. A leprás pedig ezt a hatalmat tiszteletben tartja.

Akarom, tisztulj meg! És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult – olvashatjuk a továbbiakban. Akarod? Akarom! Így is leegyszerűsíthetnénk ezt a párbeszédet. Akarom, tisztulj meg. Közös az akaratunk, egy nevezőn vagyunk. A leprás felismerte és elismerte Jézus hatalmát, Jézus pedig örömmel közösséget vállal vele. A hangsúly itt nem a leprán, hanem a Jézussal való közösségvállaláson van! Egy újabb bárány került meg!

Elveszettségünkön a tüneti kezelések nem segítenek, és ezt Jézus pontosan tudja. Már a leprás is. A gyógyulás egy pillanat, de az oda vezető út hosszú és sokszor nehéz. Elveszett állapotunk felismerése és ehhez a remény párosítása, hogy van ebből menekülés, az egyik legnehezebb feladat. Gyakran hisszük az egyiket, vagy a másikat, de csak mindkettő elfogadása vezet a változás, a gyógyulás felé.

A hír egy leprás meggyógyításáról sokak számára remény a fizikai gyógyulásra. A süllyedő hajón a menekülést nem egy kényelmesebb kabinba költözés jelenti, hanem a hajó elhagyása és a mentőcsónakba való átszállás. Mindkettőre van lehetőség, de csak az egyik vezet az életre. Te melyiket akarod?

_  _  _

Milyen gondolataid támadnak egy-egy reménytelen helyzetben?

Milyen érzésekkel, gondolatokkal küzdesz, ha kérésed nem talál Istennél meghallgatásra?

Kész vagy-e arra, hogy engedd Istent mélyen az életedbe nyúlni?