Ha

2025.02.12. – Kulcsszavak:kísértés, identitás, Isten hatalma, elmélyülő  –  

„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.” (Lk 4,1-13)

Jézus megkísértésének a története sokszor került már elém. Számtalan izgalmas és új felfedezésre juttatott a Szentlélek ezen igeversek által. Most is egy teljesen új felfedezésre jutottam. Egy szó állított most meg: ha. A kísértő szava ez, amely mindhárom kérdését felvezeti. Ha Isten Fia vagy, ha leborulsz előttem, ha Isten Fia vagy.

Ha az igét ezen az egyszerű és rövid szón keresztül vizsgálom, akkor a kísértés nem is a kenyér, az uralom gyakorlása, vagy éppen a biztonságérzet. Mert ezek olyan emberi szükségletek, amelyek nélkül nincs földi életünk. Olyan szükségletek ezek, amelyek emberi életünkhöz alapvetően hozzátartoznak. Ezekről nem lemondani kell, hanem betöltekezni velük, kiteljesedni, elmélyülni kell bennük. A kísértést az jelenti, hogy ezekhez a szükségletekhez mind feltételeket kapcsol az ördög. Akár olyan feltételeket is, amelyek a lelkünket kérik cserébe. Ez az igazi kísértés. Az ördög szabja a feltételeket, amelyektől a beteljesülést várom. Jegyezzük meg, hiába.

Életünk szerves része a „ha”. Sokat remélünk, küzdünk, annak érdekében, hogy a „ha” után pozitív mondatrészeket tudjunk elmondani. A „ha” kiszolgáltat minket, bizonytalanságban tart, sokszor tőlünk függetlenné teszi a dolgok kimenetelét. A jobb és számunkra kedvezőbb kimenetelért pedig képesek vagyunk kompromisszumokat kötni. Ha nem kompromisszumokat, akkor igyekszünk igazolni magunkat, hogy mi képesek vagyunk minden „ha” feltételnek eleget tenni.

Az ige Jézus válaszaiban más példát ad. Nem véletlen, hogy Jézusnak ebbe a lelki, intim tusájába is betekintést ad a Szentírás. Milyen jó, hogy olvashatunk erről. Jézus nem akarja a kísértőnek igazolni magát. Ő az Isten Fia, ahogyan az ige elején is olvashattuk, Szentlélekkel telve érkezett a pusztába, az Atya jelentette ki, hogy Ő a szeretett Fia. Nem kell ezt másnak igazolnia, bizonyítania, bárkit meggyőznie. Igazolás helyett Jézus hitvallást tesz. Hitvallást arról, hogy bár a kenyér valóban szükséges, de a „ha” kenyér nem kell, a hatalom nem feltételes, hanem Isten szolgálatán alapul, illetve a biztonságot Isten oltalmában nem kell újra és újra próbára tenni, tesztelni, mert annak garanciája éppen Isten mindenhatósága.

Nekünk a kísértés nem más, mint a hívő ember identitásának megkérdőjelezése. Isten abszolút, mindenek felett álló hatalmának relativizálása. Isten irántunk való szeretetében és erejében nincsen „ha”. Mert ezek a tulajdonságai nem függenek feltételektől.

A kérdés, hogy mi meg tudunk-e állni olyan kísértésben, amiben Jézusnak kellett? Úgy gondolom, hogy ahogy azt Jézus tette, nem. Nekünk nincs ilyen hatalmunk. Jézushoz hasonló kísértést azonban nem is kell átélnünk. Nem véletlenül adta szánkba imádságként, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”. Elég nekünk az, hogy az ördög Istentől kapott identitásunkat támadja folyamatosan. Biztosan megváltott gyermek vagy? Biztosan fontos vagy Istennek? Biztosan megóv téged a szeretete? Ha igen, akkor látszódna az életeden. Tégy valamit, igazold, ha úgy gondolod, hogy ez így van, vagy pótold ki, helyettesítsd valamivel. Az ördögnek mindig van erre ötlete.

Szabadíts meg a gonosztól, imádkozzuk: ne igazolni akard magad és bebiztosítani, hanem tégy hitvallást arról a tényről, hogy megváltott vagy, Isten szeretett gyermeke vagy, akit óv és tenyerén hordoz, nem feledkezik meg rólad, gondoskodik eledelről és ruházatról, szeretetéből, nem feltételek alapján!

Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre…

_  _  _

Állandó igazolásban kell élni életedet, hogy mások annak lássanak, akinek elképzelted magad?

Mennyire vagy biztos saját identitásodban?

Miben gyökerezik identitásod, mitől függ?