Elvégeztetett

2024.06.05. – elvégeztetett, megváltás, bizalom, elmélyülő  –  

„Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (Jn 19,28-30)

Talán nincs is ennél erőteljesebb szó a Bibliában, mint az elvégeztetett, vagy csak egy, a Szentírás legelején, a legyen. Mintha ez a két szó keretbe foglalná mindazt, amit Isten elgondolt. Mindkét szó értünk hangzik el, az Atya dicsőségére. A legyen a semmiből teremtett minden minket körülvevő dolgot. Ami nem volt, az lett a legyen által. Igyekszünk a teremtett dolgokat módszeresen és következetesen tönkre tenni megromlott emberi természetünkből adódóan, a bűnbeesésünktől fogva. A történelem egy pontján mégis a világba kiáltott a Teremtő Isten, hogy elvégeztetett. Amit elrontottunk, azt helyére állította. Ennek beteljesülése már csak idő kérdése, amit majd a harsona jelezni fog.

A világtörténelem legnagyobb eseményeiben mi mégis hogyan találhatjuk meg a napi kapaszkodónkat? Küzdünk reggeltől estig, újabb harcok, bizonytalanságok, rossz hírek között éljük mindennapjainkat. A legyen inkább úgy hangzik szánkból, hogy lenne, az elvégeztetett pedig úgy, hogy elvégzetlen. A bizonyos helyett a bizonytalanság van bennünk, legyen az akár múlt, jelen, vagy jövő. Bizonytalanság vesz körül és magunkban is ezt érezzük. Hol ér össze a mi állapotunk és érzésünk és Jézus utolsó szava?

Én két kapaszkodót találtam magamnak ebben a rövid, de nagyon tömör igében. Az egyik, hogy Jézus pontosan tudta, hogy mi bízatott rá földi pályafutása során. Ő nem csak tudta ezt, hanem az Írás ki is jelenti, hogy azokat Megváltónk mind el is végezte. Nem maradt elvégzetlen dolog, nincs olyan, ami véletlenül kimaradt volna. Teljes munkát végzett, befejezte, elvégezte, megtörtént. Nem ránk bízta, egyedül vitte véghez, mert jól tudta, hogy erre mi képtelenek lennénk. Jézus nem az önmegváltásunkat várja tőlünk, hanem a megváltás elfogadását, azt, hogy fogadjuk el az értünk szóló igét: elvégeztetett. Noha tökéletlen vagyok, hibázom és elvégezni sem tudom, benne mégis elvégeztetett. Csak vele és benne válik teljessé a próbálkozásom. Vele a kicsi, töredékes cselekedetemből a nagy egész tökéletessége lehet. Bízhatom abban, hogy amit rá nézve, benne bízva teszek, az elvégeztetett. A napom, a dolgaim, az egészségem biztos kezekben vannak, minden el fog végeztetni, dicsőségének részesévé lehetek, megváltása érvényes rám.

A másik kapaszkodó az, ahogy Jézus az írásra utal. Élete utolsó pillanata is az Írások szerint történik. A leírt ige igaz! A kijelentett szó csak akkor érvényes, ha beteljesül, ha elvégeztetik. Minden szónak be kell teljesülnie, addig nincs kész, addig nem hangozhat el az elvégeztetett. Szóra jön létre a semmiből a világ, szóra történik megváltásunk, a Teremtő kimondott szavára cselekedett Jézus. Isten szava ez: elvégeztetett. Mindennél erősebb a kijelentett szó, nem fog rajta az idő, vagy a hatalmak. Más nem mondhatja ki.

A teremtés titka rejtve maradt előttünk. Még nem voltunk, mikor a semmiből a látható előállt. Az elvégeztetett csodájába mégis bevon minket az Atya. Előttünk zajlik, közöttünk történik. Nem csak akkor, hanem ma is. Akkor elhihetem azt is, hogy velem is! A nagy kicsi része lehetek, mert a Legnagyobbtól szóló szó a legkisebbért is elhangzott. Az én életemre is igaz, hogy elvégeztetett, akárhol tartok, akármit érzek, akármi történt, vagy fog történni velem. Ezek mind lehetnek bizonytalanok, de az elvégeztetett az biztos. A világra, a múltra, a jelenre és a jövőre nézve is…és az életemre is!

_  _  _

Hogyan tekintesz magadra? Mersz más szemszögből is életedre nézni?

El tudod fogadni, hogy Jézus szava az „elvégeztetett” rád is érvényes? Milyen érzéseket kelt ez most benned?

Mi lesz (vagy volt) az első dolog az életedben, amit az elvégeztetett szó megváltoztat(ott)?