2026.05.20. – kapcsolat, ragaszkodás, elmélyülő –
„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Mt 19:5)
Az előző írásomban Isten hozzánk való ragaszkodását, elszakíthatatlan kötelékét idéztem fel. A gondolataim azonban tovább zakatoltak. Ezt az elköteleződést, ezt a kapcsolatot kéne megélnünk, átéreznünk a házasságainkban, de hiszem, hogy a gyülekezeti közösségben is.
De vajon, tényleg ezt éljük meg? És ha nem, akkor hol csúszik el a dolog?
Ha a múltkor csapdaként felhoztam az elvárásokat, akkor ezt most sem hagyhatom figyelmen kívül. Nagyon be tudja fészkelni magát a házasságainkba, kapcsolatainkba, és rengeteg félreértést, csalódást, szenvedést eredményez. Én azt gondoltam, hogy…, én arra vágyom, hogy…, ezt már tudnod kéne…
Hogy tudom megbántottságomban elfordítani magamról a fókuszt, és meglátni a másikat?
A fent említett ige talán magában hordozza a megoldást. Mindenáron ragaszkodom hozzá, a társamhoz, olyan áron is, hogy más kapcsolatot, ami eddig nagyon meghatározó volt az életemben kicsit lazábbra veszek, mert hozzád kötöttem magam. Szent szövetséget, fogadalmat tettünk. Egyek vagyunk.
Ez a mindenáron ragaszkodás aktív cselekedet, küzdés, nincs benne a feladás lehetősége. Kifogyhatatlan próbálkozás, újból és újból. Fordulás: valahonnan el, hogy aztán valami felé fordulhassak. Észreveszlek, számítasz, fontos vagy nekem bármi történt is köztünk, velünk. Nem engedlek el, nem mondok le rólad. Harcolok érted az utolsó leheletemig. Tudatos döntést hozok.
Valaki úgy fogalmazta nagyon találóan meg: „Folyton változol te is, és változik a másik is, és valahogy muszáj egyre úgy fordulni, úgy dönteni, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.”
Közelebb kerülni egymáshoz minden pillanatban. Felfedezni a távolságot, a távolodást, nyakon csípni, és máris tudatosan fordulni a másik felé.
Ezek a fordulások sokszor egészen apró, szinte észrevehetetlen módon jelennek meg a kapcsolatokban, de nagyon fontos kiélesíteni rá a szemünket, érzékeinket, mert ezek fűznek egyre szorosabban össze minket. Minden fordulás egy-egy újabb kötél, szál, a sodronyban, mely így egyre erősebb és erősebb lesz.
Ez a fordulás, ez a nyitás, ez a fókuszváltás a ragaszkodáshoz, az egyre mélyebb, egyre szorosabb kapcsolódáshoz vezető út lépése, legyen szó Isten-ember, házasság, vagy akár gyülekezeti kapcsolatról. Újra meg újra oda kell fordulnunk egymáshoz, hogy a másik érezze, milyen nagy becsben tartjuk, hogy őt választjuk minden körülmények között. Közben pedig bízunk abban, hogy Isten akarata mindig megtalálja az utat.
Ruth olyan szépen fogalmazza meg: „Ahová te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem is. Bármit tegyen az Úr velem, csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1,16-17)
_ _ _
Milyen tulajdonságok vagy körülmények teszik könnyebbé számodra a kapcsolódást valakihez?
Gondolj az emberi kapcsolataidra és fedezz fel a történeteikben fordulásokat, amik szorosabbra fűzték azokat!
Gondolj az Istennel való kapcsolatodra! Voltak-e abban is fordulások? Vajon most épp egy fordulásra lenne szükséged, vagy arra, hogy észrevedd a legutóbbit?
Ha szeretsz játszani, taktikázni nem félsz a kérdésektől, feladatoktól, akkor ez neked szól.
Heti igei gondolatok minden szerdán - minden léleknek!
2025. június 27 - július 2.
Gyülekezeti tábor
Tábori tájékoztató
itt olvasható >
A táborban való részvétel regisztrációhoz kötött.
Online elérhető Biblia
Magyarországi Református Egyház weboldala
Dunamelléki Református Egyházkerület weboldala