Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 47. – Pakolj a mérleg másik serpenyőjébe is!

2025.06.11. – Kulcsszavak: terhek, Isten igazságai, megtartó erő, elmélyülő  –  

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8)

Tovább motoszkált bennem az előző írásomban megfogalmazott kérdés: hogyan lehet igaz az életemben, a mindennapokban, a millió teendő között, amit Isten ígér: az én terhem könnyű és gyönyörűséges. A múltkor addig jutottam, hogy együtt kell a fejemet Jézussal az igába hajtani. Közös feladat, közös tevékenység, együtt, vállt vállnak vetve, egymásra figyelve, megosztva a terhet.

Ez rendjén is van, de hogyan valósul meg a gyakorlatban? Én fogom a kezemben az ollót, én állok bele a feladatba. A suszter manói nem varrják meg helyettem éjjel a kiszabott kiscipőket, mint a mesében. Hogyan lesz mégis könnyű ez a teher?

Az egyik, mostanában elhangzott istentisztelet alatt érkezett meg számomra a válasz, amiről már tulajdonképpen írtam is a Kire nézel című írásomban, de most még nagyobb nyomatékot kapott, még gyakorlatibb, mélyebb lett bennem.

A fent idézett ige hangzott el, többek között ebben a prédikációban, és bennem ez kezdett el visszhangozni.

Ha folyamatosan azon kattog minden gondolatom éjjel és nappal, hogy mennyi dolgom van, nem is látom a végét, lehetetlen elkészülni, ez nem tartható fenn sokáig, mit engedjek el, hogy osszam be az időmet, energiáimat, akkor ezek a gondolatok egy elég negatív, kimerítő spirálba visznek és még nehezebb lesz, még elkeserítőbb lesz a helyzet. Rendben, a valóság az, hogy ez most sok, akár erőm feletti is. Nem kell tagadni, de nem ez a teljes kép. Ez a mérleg egyik serpenyője, amit pukkadásig tudok pakolni, panaszkodással, a tények újból és újból való felsorolásával, várva az együttérzést, sajnálatot. De mi van a másik serpenyőben?

Hol vannak az igaz, szeretetreméltó, jó hírű, nemes, dicséretes, tisztességes dolgok? Hol vannak Isten ígéretei? Az elmúlt héten tudatosan figyeltem, hogy amikor panaszkodni kezdenék még csak magamban, belül, álljak meg, és soroljak fel néhány ígéretet: Veled a kőfalon is átugrom, akkor ez a feladat sem lesz akadály. Te most is velem vagy, ismersz, tudod, miben vagyok benne, akkor látod azt is, ami most körülvesz. Nem terhelsz erőmön felül, minden szükségest megadtál nekem, akkor én élni akarok mindezzel. Szeretsz, jó terved van velem. Az ígéreteid biztosak, igazak, nem változnak meg, akkor sem, ha most nem látok belőle még talán semmit. És így tovább, amit éppen eszembe juttatott a Lélek.

Nem lett tőle kevesebb a feladatom. Igen, elfáradtam minden nap végére. Még azt sem mondhatom, hogy minden elsőre sikerült. De arról beszámolhatok, hogy a lelkem, a gondolataim felfrissültek. Erővel töltődtek meg. Mosolygósabban, reménnyel teli feküdtem le a nap végén.
Számomra most itt vált aprópénzzé, gyakorlativá ez az ige. Téged is, arra biztatlak, kedves Olvasó, hogy amikor elnyelnének a hullámok, amikor kudarc, csalódás, fájdalom tengerében találod magad, nem látva a kiutat. Amikor minden agysejted elfogyott, amikor minden erődet elhasználtad és nem látod, hogyan lehetne ezt tovább csinálni, akkor állj meg, akár csak gondolatban, vagy a járművön hazafelé haladva, és vedd sorba mindazt, amit neked ígért az Isten. Pakolj a mérleg másik serpenyőjébe! Mondd ki hangosan is! Meglátod könnyebbül a teher.

_  _  _

Mit hoznak ki belőled azok a helyzetek, amikor túl soknak tűnik a feladatok mennyisége, vagy nehézsége?

Amikor észreveszed magadon, hogy negatív körökbe ragadtál, milyen módszereid vannak a helyzet megváltoztatására?

Mennyire tudsz ráállni Isten ígéreteire? Van-e olyan, amiben jobban bízol, mint a többiben? Mi okozhatja a különbséget?