2025.04.30. – Kulcsszavak: fókuszváltás, hála, elmélyülő –
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22-23)
Az utóbbi napokban többször beszélgettünk, kisebb-nagyobb családi körben arról, hogy hogyan lehet a mindennapok rohanásában, tengernyi feladatában megtalálni az isteni örömöt. Nem belefeszülve, nem túlélésre játszva, hanem megélve a pillanatot, hogy abban megláthassam Istent is, az Ő ajándékait.
Amikor ez az ige került elém, rögtön ez a gondolatsor indult el újból bennem. Egy napon két különböző helyen is ebbe futottam bele. Nem lehet véletlen. Vajon mit kell meglátnom most ezen keresztül, merre kell fordítanom a tekintetem, revideálni a gondolkodásomat?
Isten az Ő Lelkét adta belénk, hogy vezéreljen, erősítsen, támogasson: az én lelkemet adom belétek, (Ez. 36:27.) a szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által (Rm. 5:5.).
Ennek a Léleknek a gyümölcse ez a hosszabb felsorolás. Azaz, ha bennem van ez a Lélek, márpedig ez egy ígéret, igazság, akkor valahogy meg kell teremnie mindennek, Mégis oly homályosan dereng itt-ott belőle valami az életemben.
Mint minden gyümölcs éretté válásához idő kell, ez sem megy magától, egyik pillanatról, a másikra. Munkát, odafigyelést, várakozást igényel. Rendben, a türelem is szerepel a felsorolásban, tehát türelmesen várom, de mégsem passzívan. Hogy lehetnék tevékeny előmozdítója az érésnek?
Hogyan is megy ez a mindennapokban? Valahogy úgy megfutni a napi rutint, a sok-sok feladatot, aminek a végét sem látjuk, hogy figyelmeztetjük magunkat Isten ígéretére: az Ő igája könnyű és gyönyörűséges, nem kapok több feladatot, mint, amit el tudnék végezni, megkaptam hozzá a szükséges erőt, képességet. Nyisd ki Atyám a szemem, hogy el tudjam engedni azt, amit én vettem magamra, ami nem Tőled jött, a többit pedig Veled végig csinálni!
Az adott feladatban megélni a pillanatot: nem a következőn rágódni, gondolatban már máshol járni, kapkodni, csapongani. Meg is tapasztaltam minap ennek áldásos hatását, amikor egy húzós nap végén, tengernyi feladattal a hátam mögött, egyik gyerekem hazaérve a számára is hosszú nap végén, pár percnyi együttlét után azt jelzi, hogy most valahogy nem látszik rajtad a feszültség, pedig ilyenkor szokott.
Oh, akkor ennek mégis működnie kell: megállni a pillanatban, hálát adni, megtalálni Isten arcát. Ez az örömhöz vezető út.
Amikor egyedül vagyok, amikor nem kell másokhoz igazodni, apró, vagy gigantikus bajaikba belelépni, akkor sokkal könnyebben megy. Sokszor sajnos elég egy szó, egy rossz helyen, rossz időben feltett kérdés és az érzelmeim lavinája már el is rabolta az oly gondosan gyűjtögetett öröm morzsáimat.
Meglátni a káoszban is a kegyelmet. Hálával örömmé változtatni a kuszaságot. Ez már sokkal keményebb dió. Bizony erre is érvényes, hogy gyakorlat teszi a mestert, méghozzá mindennapos, kitartó, állhatatos gyakorlás.
Arra biztatlak, kedves olvasó, hogy legyen mindennapos gyakorlatod megtalálni minden helyzetben Isten arcát, az örömöt! Életmegújító, életmentő hatása lesz.
_ _ _
A Lélek gyümölcsei közül melyiket tudod könnyebben felfedezni a mindennapjaidban és melyiket kevésbé? Vajon mi lehet az oka a különbségnek?
Mi segít neked nem elveszni a napi feladatokban, azokban is meglátni Isten akaratát?
Eleveníts fel néhány olyan alkalmat, amikor sikerült Isten jelenlétét felfedezned a napi rutinodban! Meríts erőt ezekből az emlékekből a mai napra!
Ha szeretsz játszani, taktikázni nem félsz a kérdésektől, feladatoktól, akkor ez neked szól.
Heti igei gondolatok minden szerdán - minden léleknek!
2025. június 27 - július 2.
Gyülekezeti tábor
Tábori tájékoztató
itt olvasható >
A táborban való részvétel regisztrációhoz kötött.
Online elérhető Biblia
Magyarországi Református Egyház weboldala
Dunamelléki Református Egyházkerület weboldala