Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 43. – Kiválasztva

2025.04.23. – kiválasztás, hűség, elmélyülő  –  

„Nem azért szeret az Úr, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért…, mert szeret titeket az Úr… hűséges Isten Ő, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot.” (5Móz 7,7-9)

Mit jelent ez a szó: kiválasztott?

Ha visszagondolok iskolás éveimre, akkor ez egy olyan személy, aki valami különleges feladattal lett megbízva, kiválasztották egy versenyre, egy fellépésre, egy szerepre. Ha őszinte akarok lenni, akkor sok esetben ez bizony kivételezést is jelentett. Máshogy bántak vele, hiányozhatott bizonyos órákról, netán jobban kedvelték, szerették őt a tanárok. Becsben tartották. Kivételes volt az illető, valamiben igazán jó, amiért mi többiek vagy felnéztünk rá, vagy irigykedtünk, vagy kitaszítottuk, mert nem olyan, mint mi, a többség.

Bizony sokszor ezen a szemüvegen keresztül nézem ezt az igét is. Hihetetlenül jó érzés, hogy végre kiválasztott lehetek. A mindenható Isten választott ki. Azonban ettől a ponttól kezdve tudok elkanyarodni az igazságtól, mert előjönnek a fent említett megélt emlékek, amiket akaratlanul is ráhúzok erre a tényre, és ettől bizony nagyon elferdül annak valódi üzenete, célja, lényege.

Azt gondolom egyik végletemben, hogy több, jobb vagyok, mint a másik, hiszen az iskolában is a jobbakat választották ki. Kiváltságaim vannak, többet engedhetek meg magamnak, több jár nekem, az elképzeléseim szerint kell alakulniuk a dolgoknak.

És máris benne találom magam az ördög torzításában és nem tudom megélni azt, amit valójában jelent: kiválasztva lenni.

Nem én választottam magam. Isten az, aki megtalált engem, aki ragaszkodik hozzám, aki akar engem, egyszerűen azért, mert Ő így látja jónak, ez a szíve vágya. Egyáltalán nem függ attól, hogy mit tettem, mondtam, vagy mire vagyok képes.

Kiválasztottként is találom magam olyan helyzetben, amit nem értek, amit biztosan nem választottam volna, ami fáj, ami csalódást okoz, ami milliónyi kérdést szül bennem. Nem értem, ha Isten kiválasztott, magához vonzott, akkor, hogy történhet mindez, hibáztam valahol, elnéztem egy kanyart, nem figyeltem?

Akárhol is kerestem a választ, vissza kellett térnem, ahhoz a gondolathoz, amit már boncolgattam az előző írásban. Ha valóban hiszem, hogy jó az, aki kiválasztott, akkor bízhatok abban is, hogy jó hely, ahová visz, akkor is, ha úgy tűnik nagyon eltévedtem. Az engem kiválasztó Isten hű, igaz, a tenyerén hordoz, nem hagy magamra, küzd értem, velem akar lenni.

Ha valóban hiszem, hogy velem van, ebben az eltévedtnek tűnt helyzetben is, akkor máris enyhül a nyomás, hiszen nem vagyok egyedül, akkor nem is vagyok elveszett. Az van velem, aki a legjobbat akarja nekem. Dönthetek úgy, hogy bízom benne, meglátom Őt, Rá szegezem a tekintetem.

A kiválasztás nem arról szól, hogy tökéletes az életed, minden úgy alakul, ahogy elképzelted, hanem arról, hogy elszakíthatatlan kötelék fűz össze azzal, aki úgy döntött, hogy akar téged, mindennél drágább vagy neki, a legértékesebbet adta érted, hogyne adna, vele együtt mindent.

_  _  _

Te kihez fordulsz? Kire szegezed a tekinteted?

Mersz megfürödni Isten ígéreteiben, és kimondani újra és újra, hogy Őt választod, elengedve a saját elvárásaidat, álmaidat?

Téged választalak inkább, mint magamat.