Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 35. – Láss túl!

2024.11.20 –  ellenség, vihar, mély gyökér, hit, elmélyülő  –  

„Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7)

A minap egy hatalmas, erős fáról olvastam, amit egy vihar kidöntött a helyéről. (Hogyan bízhatok Istenben, amikor nem értem az Ő útjait?) Az arra járó számára hihetetlen volt a nagy fa a földön fekve. Meg is kérdezte az ott levő férfit, hogyan lehetséges ez. A válasza az volt, hogy a hangyák és a sekély gyökér.

Nem engedte mélyre a gyökerét, locsolt kertben állt a fa, és beengedte az ellenséget, ami szép lassan belülről felemésztette. Ez a két dolog lett a veszte, mert azt tudjuk, hogy viharok jönnek az életünkben, csak nem mindegy, hogy mire építkeztünk, homokra, vagy kőre.

Nem idézem tovább a szerzőt, olvassátok el a fenti linken, csak tovább görgetem a gondolatot, kapcsolom az előző elmélyülőhöz, ahol arról írtam, hogy Isten nem űzi ki az ellenséget azonnal, egy év alatt (az nem is olyan gyors, nekem nem, de Istennek igen), mert a károdra lenne.

Ez a bizonyos fa egy öntözött kertben élt. Minden nap automatikusan jött a rendszerből a víz, így nem eresztette a gyökereit mélyre. Minek? Mindig van a felszínen víz, amit felszívhat. Nem kell küzdeni. Csakhogy így nem lesz viharálló. A nagy luxus, a semmittevés, a kényelem, a rossz táplálkozás a kárára van, akkor is, ha nagyon jó, kívánatos, optimális első pillanatban. Az emberi szemnek, az emberi gondolkodásnak ez lenne az elérendő, a várva várt áldás, de Isten tovább lát, máshonnan szemlél, szerteágazóbb a gondolata.

A nehézségből így lehet előny, így jöhet ki belőle valami jó. Mélyebbre mentek a hit gyökerei. Nem csupán elméleti tudás, hanem élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás lett belőle. Valódi átélés, ami egészen az enyém.

És mi számunkra a hangya?

Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged. 2Móz. 23:32-33.

Ott van körülötted az ellenség, nem űzöm ki őket azonnal, de ez nem azt jelenti, hogy hozzájuk igazodj, megalkudj velük a szent békesség érdekében. Én uralom őket, te csak Rám nézz! Az Én vezetésemben bízz! Ne a saját eszedre támaszkodj! Mert bizony tőrbe ejtenek. Lassan, szisztematikusan, belülről felemésztenek.

Kívülről, a látszat szerint, minden rendben van, nagy és erős az a fa, de a valóság az, hogy a vihar gond nélkül kidönti.

_  _  _

Mi az, ami neked most oly kívánatos? Amivel kompromisszumot tudsz kötni? Mindig csak egy kicsit engedve.

Tudsz-e úgy tekinteni egy akadályra, nehézségre, hogy az nem ellened van? Mi segít, vagy mi akadályoz ebben?

Állj meg egy pillanatra és nézd meg a gyökereidet, vedd számba a hangyáidat!