Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 34. – Ne legyen károdra!

2024.11.13. – ígéret, bizalom, Isten áldásai, elmélyülő  –  

„Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket. Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! Ha az URat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden, és hosszú életet ajándékozok neked. Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. Kiterjesztem határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöd őket magad elől. Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged.” (2Móz 23,20-33)

Ebben az ígéretben megint tapinthatóvá vált, hogy mennyire távol vannak az én gondolataim Isten gondolataitól. Ez pedig egy nagy halom kérdést, csalódást, kiábrándultságot, bizalmatlanságot, meg nem értést, sőt távolságot is hoz maga után. Sok-sok éven át, szentül hittem, hogy ékes rendben kell mennie a dolgoknak, ha Isten velünk van. Persze mindent meg kell nekem is tenni, és tettem is, mérnöki precizitással, egekig érő maximalizmussal álltam bele a feleség szerepébe, majd az anyaságba is. Amikor pedig nem jött az eredmény, hiányzott az ékes rend, akkor még jobban összeszorítottam a fogam, korábban keltem, listákat írtam, bebiztosítottam, utána olvastam, nehogy én legyek Isten útjában, az ékes rendben az akadály.

Pedig valójában a gondolkodásomnak kellett megváltoznia. Ha minden sikerült volna, ha élvezem az ékes rend varázsát, akkor egy tévhitet dédelgetek és adok tovább. Káromra lett volna.

Isten ebben az ígéretében biztosítja a népet, hogy Ő tud az ellenségről, ismeri őket is, sőt hatalmasabb náluk, felettük áll. Rémületet küldök előtted, megzavarom őket, megfutamítom, olyan félelmet küldök, ami kiűzi őket előtted. Népem bízz Bennem! Tudom, hová küldelek, kikkel állsz szemben. Hidd el, hogy nincs hiba a tervemben! Az tökéletes, minden részletre kiterjedően.

De nem egy év alatt űzöm ki, csak apránként!

Ne már! Én azt szeretném, hogy minden akadály tűnjön el, jöjjön a bársonyszőnyeg, hiszen ez a tejjel-mézzel folyó föld.

Abba bele sem gondolok, hogy az, amit oly nagyon szeretnék, amiről azt gondolom, hogy a jó megoldás, az a káromra lenne, azért nem adja meg Isten, vagy nem azonnal adja meg. Mert fel kell még készülnöm rá. Nem vagyok még elég hozzá. Nem nekem való. Így nem!

Nem tudod még birtokba venni, nem vagytok elegen hozzá. A tiéd, neked ígértem és nem változtatom meg a szavam, de csak apránként, hogy felkészült lehess, hogy a javadra legyen.

Sőt, amíg az ellenség között vagy, addig sem hagylak magadra, veled vagyok minden napon a világ végezetéig, ismerem gondolataidat, uralom a helyzetet, oltalmammal, védelmemmel veszlek körül. Nézz Rám! Mindig Rám! Ne az ellenségre!

_  _  _

Miről gondolod azt, hogy „igazán megtehetné Isten, annyit imádkoztam már érte, olyan jó lenne”?

El tudod hinni, hogy a várakozás, a nem megadása kívánságoknak a javadra van? Isten nem szűkmarkú, hanem gazdagon áldó Atya, aki érted saját Fiát sem kímélte, hogyne adna meg mindent. De annyira szeret, hogy semmiképp nem akarja, hogy a károdra legyen.