Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 30. – A mérleg két serpenyője

2024.03.13. – nehézségek, emlékkövek, bizonyosság, elmélyülő  –  

„Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” (Zsolt 143,4-6)

A mérleg két serpenyője, a félig teli, vagy félig üres pohár hasonlata nem ismeretlen előttünk, mégis talán tudattalanul, talán zsigeri megszokásból, észrevétlenül is gyakran megfeledkezünk az egyik oldalról.

Amikor átkelt a nép a Jordánon, a csoda, az átélt történések vitték őket. Könnyű volt emlékköveket állítani, hálát adni, mert csordultig volt a szívük. Szinte nem is találtak szavakat, hogy leírják mindazt, ami bennük, körülöttük zajlik. Isten azonban előre tudta, hogy lesznek nehéz napok, amikor zúgolódik a szívük, amikor nem értik, hogy miért történik velük, amivel találkoznak, amikor kilátástalan a helyzet, amikor úgy tűnik, hogy nincs velük az Isten.

Nos, pont ezekben a helyzetekben van különösen is nagy jelentősége az emlékköveknek. Kényszeríteni kell az agyunkat, elménket, szívünket, hogy a sok kérdés, értetlenség, negatív tény mellé, vagy inkább fölé, hívja elő azokat a dolgokat, amiket már együtt átéltünk. Amikor közel volt az Isten, amikor a rosszból mégis valami jó jött ki. Amikor együtt mentünk át a nehézségen és volt vége az alagútnak, a sötétségnek, amikor áradt ránk, csak úgy, a kegyelem és szinte nem hittünk a szemünknek és a fülünknek, amikor olyan szavakat adott a szánkba, amik bátorítottak, amikor megpihent a közelében a lelkünk.

Mi az, amit már biztosan tudok Istenről? Nem csak mástól hallottam, nem csupán olvastam róla. Nem egy általánosság, hanem megélt, átélt, megtapasztalt dolog, tény, amit bele lehet tenni a mérleg másik serpenyőjébe.

Biztos vagy benne, hogy nem hazudik, minden szava igaz? Átélted már, hogy kimondhatatlanul szeret téged? Ott vannak előtted, hogy miket gondol, mond rólad? Min tudsz elmélkedni? Mi indít dicséretre?

Minden helyzetben vágyik lelkünk Istenhez, akkor is, amikor az ellenség másról akar meggyőzni minket.

Hogyan tudod emlékeztetni magad? Mik lehetnek az emlékköveid? Hol a mentsvárad, amikor összeomlik minden körülötted és benned?

Van esetleg a szobád falán néhány olyan ige, ami ilyenkor fel tud emelni, billenteni tud a mérlegen? Vagy a telefonodban van egy kis jegyzet, amit bárhol, bármikor meg tudsz nyitni, meg tudsz állni? Vagy egy kis napló, füzet, amibe azokat az igéket gyűjtötted össze, amik a nehéz helyzetekben tudnak rajtad fordítani?

Életbevágóan fontos egy-egy ilyen emlékkő, mert a sátán azon dolgozik, hogy eltávolítson Istentől, a valódi nyugalom, biztonság, védelem, bölcsesség forrásától. Fegyverezd fel magad! Kísérletezz! Találd meg mi neked a legnagyobb segítség, amikor elbillent a mérleg és talán már azt sem látod, hogy van másik serpenyője is!

Mennyei Atyád kitárt karokkal vár! Benne nincs változás, sem fény, sem árnyék változása. Ő mindig ugyanaz marad, aki Fiát adta érted. Emlékezz hát, és megnyugszik a lelked!

_  _  _

Biztos vagy benne, hogy nem hazudik, minden szava igaz? Átélted már, hogy kimondhatatlanul szeret téged? Ott vannak előtted, hogy miket gondol, mond rólad? Min tudsz elmélkedni? Mi indít dicséretre?

Hogyan tudod emlékeztetni magad? Mik lehetnek az emlékköveid? Hol a mentsvárad, amikor összeomlik minden körülötted és benned?

Adj hálát az Úrnak, amiért ő megtölti a félig teli, de a félig üres poharat is!