Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 29. – 12 kő, visszaemlékezés, hála. Hogyan?

2023.03.06. – emlékezés, hála, élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás, elmélyülő  –  

„Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet, s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre.” Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, s így szólt hozzájuk: „Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyiktek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.” (Józs 4,1-9)

Két éve jelennek meg hétről hétre azok a gondolatok, amiket Isten a szívünkre helyez, amiket megpróbálunk szavakba önteni, átengedni magunkon, átadni nektek, egymásnak.

Hála van a szívünkben. Ez talán megint egy olyan szó, mint a szeretet. Sokat használjuk, talán túl sokat is. Igazán nem is tudjuk megfogni, talán csak kipipálni. Tudjuk, hogy szükséges, hogy fontos, de ha őszintén belenézek az életembe, akkor sokszor elmarad, felszínes lesz. Hogyan lehetne ezen változtatni?

A Jordán közepéből kicipelni 12 követ: első hallásra nekem ez felesleges fakszni. Emlékszem azokra a kirándulásokra, nyaralásokra, amikor egy-egy gyerekem előállt valami kinccsel, egy kis szív alakú kövecskével például, és arra kért minket, hogy vigyük haza. Minek is? Egy újabb porfogó?

A második hang így szól bennem, hogy Isten nem mond semmit véletlenül, feleslegesen. Mindig célja van vele. A terv része. Az én érdekemben van. Nem hiábavaló, nem felesleges feladat, plusz teher.

Fel kell oldani valahogy ezt a kettősséget, de hogyan?

Ezen gondolkodva, oda jutottam, hogy annyira telipakoljuk a gépesített életünket, hogy szinte lehetőségünk sincs megállni. A lelkünk nem tud utolérni minket. Rengeteg inger, újabb és újabb feladatok, mindent be kell biztosítani, mindennek pontosan utánajárni, újabb szolgálatot, fontos, szent célt elvállalni, korán kelni és későn feküdni, a lehető legtöbbet kihozni még a hazautazásból is. Nincs idő, tér a gondolataink rendezésére, kiszelektálására, kiüresítésére. Nincs megállás. Visszanézni meg egyáltalán nincs időnk. És akkor hova férjen be a hála?

Egyik gyermekem különösen hajlamos a félig teli poharat, nem csupán félig üresnek, de néha teljesen üresnek látni. Ez bizony nem csak nekem fájdalmas, de neki is. Annyi frusztráló, Istent is megkérdőjelező gondolattal találta magát szembe, hogy ki kellett találnia valamit. Elővett egy füzetet, és minden nap leír 3 jó dolgot a napjából. Néha gondolkodni kell rajta, néha meg sem áll háromnál. Most visszanézve a sok teliírt lapra kezdi látni a másik oldalt is, a félig teli poharat.

Kell a tudatosság! Oda kell kényszeríteni magunkat! Legyen egy hálanaplónk, olyan helyen, ahol mindenki látja, szinte belebotlik. Mellette egy toll. Sőt néha kérdezzünk rá, van-e valami, amit beírnál! Hiszem, hogy lehet ez az első lépés.

De azt is látom, hogy néha ez kevés. Meg kell élnem a hiányt, a fájdalmat, a távolságot. Egyedül vagyok Istenem! Vágyom a közelségedre, de nem talállak, nem érezlek, nem hallak. Sokszor egy-egy ilyen őszinte felismerés, a negatív érzések megélése tettekre ösztökél. Odaterel magától Hozzá. Ott pedig egyszer csak elcsendesül a lélek, kinyílik a szem és magától ömlik a hála, mert biztonság, nyugalom, elfogadás vesz körül minket.

Azt kívánom neked, kedves Olvasó, hogy találd meg ezt a békés helyet. Kelj át a fájdalom, a reménytelenség völgyén akár, mert csak ebben a közegben válhatsz azzá, akinek teremtettél!

_  _  _

Az elmúlt két év Elmélyülői adtak-e neked olyat, amit be tudsz írni a hálanaplódba? Volt-e olyan írás, amire szívesen emlékszel, ami megszólított? Elevenítsd fel ezeket és ha van kedved, írd meg nekünk az elmelyulo@gmail.com email címre akár ezt, akár bármilyen emlékedet, élményedet, érzésedet az Elmélyülővel kapcsolatban!

Elevenítsd fel azt az Isten-élményedet, amiből a legtöbb erőt tudod meríteni! Adj érte (újra) hálát és raktározd el egy olyan helyen, ahonnan gyorsan elő tudod húzni, ha szükséges!