Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 28. – Mélyre hajolt

2024.02.28. – kegyelem, hit kontra cselekedet, váltság, elmélyülő  –  

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.” (Lk 2,8)

Miért pont a pásztorok? Feltetted már magadban, vagy Istennek ezt a kérdést? Miért egyedül nekik jelenik meg az angyal, őket ragyogja körül az Úr dicsősége?

A kérdés mögött szerintem az is ott van, bennem egészen biztosan, hogy én hogyan kaphatnám ezt meg, mit kell tennem érte.

Nos, direkt, konkrét választ nem találtam a Bibliában, mégis hiszem, hogy Isten, mint megannyi apró, vagy nagy részleten keresztül, ezen keresztül is üzen nekünk. Méghozzá azt, hogy nem kell tenned semmit. Nem tudod kiérdemelni. Nem tudsz beleszületni. Nem a tanulmányaidtól, az egzisztenciádtól, vagyonodtól függ.

Már a legelején kifejezi a Mennyei Atya, hogy mindenkiért küldi a Fiát. Az egyszerű, tanulatlan, szabadban élő pásztorokért is. Fontos szerepük volt abban a korban, de talán az egyik legalantasabb munkájuk volt. Mindez azonban nem számít Istennél. Egyen egyenként fontosak vagyunk.

Mélyre hajolt, méghozzá olyan mélyre, hogy ennél mélyebb már nincs. Minden dicsőséget feladott, mennyeit és földit egyaránt, mert szívből akar kapcsolódni hozzánk, minden akadályt félretolva.

És mindez nyilvánvalóvá válik már itt a legelején, mert ez egy kulcs mozzanat, amiről oly sokszor megfeledkezünk, bár az agyunk tudja, a szánk vallja, de a berögzült sémáink, mintáink egészen más úton vezetnek. Ez jelenik meg a kezdő kérdések hátterében is.

A hívás nem tett, nem cselekedet függvénye. A hívás egy olyan lehetőség, ami mindenkinek szól. Ezért Isten tett meg mindent. Az Ő munkája, az Ő kegyelme, az Ő szeretete.

Csakhogy nem áll meg itt a történet. A pásztoroknak is hittel kellett válaszolni. Megéltek egy látványos, félelmetes híradást, de utána nekik kellett lépni, nem agyalva, nem kombinálva, hanem hittel, semmit sem kételkedve.

Elképzelem, ahogy piszkosan, büdösen, egyszerűen elkezdenek keresni Betlehem vidékén. Egészen biztosan nem egy ilyen istálló volt a környéken. Hiszem, hogy nem elsőre találtak rá, bár nem tudhatom biztosan. Mégis kitartóan, reménykedve mentek, hogy meglássák az Üdvözítőt.

Hiszed-e, hogy te pont olyan fontos vagy, mint ezek a pásztorok? Az Isten dicsősége neked is megjelent, körülragyog, vezet.

_  _  _

A mindennapjaidat mennyire hatja át, hogy megfelelj, hogy jó legyél, hogy kiérdemeld a … ?
Isten ezek nélkül vár. Már teljesen szabaddá tette az utat, nincs akadály, ha elfogadtad a váltságát.

Hittel, kitartóan, türelmesen lépni. Hol vagy ezen az úton? Elindultál, vagy még vannak érveid, hogy miért nem lehetséges? Mi segítene át ezen a ponton?