Élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás 20. – Mi sugárzik belőled?

2023.09.20. – panasz, megelégedés, szolgálat, áldás, elmélyülő  –  

„Látta a gazdája, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog.” (1Móz 39,3)

Sokat panaszkodom, sokszor talán jogosan, sokszor pedig már rutinból, szinte észre sem véve a jót. Ez pedig ragadós. A gyerekeimen sokkal hamarabb észreveszem, nyakon csípem, visszajelzem, mint saját magamon.

Ma reggel is elhangzott a nemtetszés kifejezése suliba induláskor: az a… iskola, bárcsak még nyár lenne!

Mivel tegnap József története került elém, beszélgetni kezdtünk útközben.

József egy jómódú családban élt, ráadásul kivételezett helyzetben is volt. Ebből a végletből, nagyon rövid idő alatt a másik végletben találta magát. Semmije sincs. Messze van a családjától, idegen kultúrában, kiszolgáltatott helyzetben. Rabszolga. Azt gondolom, hogy minden oka meg van a panaszra, mégis valami egészen más árad belőle. Az egyiptomi gazdája meglátja benne az Urat.

Hogyan lehetséges ez? A második versben azt olvassuk, hogy az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett.

De hát nekünk is azt ígéri Isten, hogy veletek vagyok a világ végezetéig, nem hagylak el, nem feledkezem meg rólatok, nem maradok el tőletek!

Akkor hol a különbség? Mitől lett József élete feltűnő a gazdája számára, akinek minden bizonnyal sok rabszolgája volt? Nem is ismert talán mindenkit. Nem is foglakozott velük személyesen.

Nincs szó szerint leírva a válasz, de ha egy kicsit is beleképzelem magam ebbe a helyzetbe, akkor egy bizonyos: nem a panasz, a sajnálat, a depresszió jellemezte Józsefet.

Minden negatív körülmény, igazságtalan tény ellenére úgy végezte a dolgát, mint, aki Istennek szolgál, és nem embernek. Mélyen hitte, hogy Isten itt is vele van, és ez a hit erővé vált benne, meglátszott termetén, arcán, munkáján.

És tudjátok mi lett mindennek a következménye? Nem csak annyi, hogy rábízta mindenét a gazdája, hanem: megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn.

Az Isten áldását közvetítette.

_  _  _

Ma ezzel engedtem el gyermekem: mi lenne, ha te is kipróbálnád? Ráállnál arra az ígéretre, hogy veled van az Úr, ember mit árthat neked? Ha ezt szólnád? Ha nem csatlakoznál a hőbörgéshez? Ha engednéd, hogy áradjon belőled a jó indulat?