Éljétek át

2025.02.05. – Kulcsszavak: nehézség ,félelem, bizalom, elmélyülő  –  

„Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Mt 4,36-41)

Az idézett történet egyszerűen indul, ahogy a mi hétköznapjaink is. Elindulunk, hogy egyik helyről elérjünk a másikig, megoldjunk valamit, elvégezzük a munkánkat. Rutin, ahogy már megszoktuk, tesszük, ahogy értünk hozzá. A történetben is a rutinos hajós emberek a megszokott módon, ki tudja, hányadik alkalommal mennek át egyik partról a másikra.

Az élet azonban ritkán eseménytelen, úgy gondolom a keresztény élet pedig végképp nem az. Azt tapasztalom, hogy életünk minden történésének célja van. Figyelmünket, gondolatainkat szeretné Jézus újra és újra magára irányítani, hogy a valóságnak olyan szeletét is megtapasztalhassuk, amit eddig soha. Nem minden az, ami a szemünk előtt van, nincs minden kőbe vésve, és ami még ennél is fontosabb, nem minden csak az én erőmön és tudásomon múlik.

Érdekes a hajóutat megelőző történet is. Jézus a hitről, annak növekedéséről, az Isten országának megértéséről beszél. Elmondja a mustármag példázatát, ahogy a kicsi magból nagy terebélyes fa növekszik. Elmondja azonban azt is az ige, hogy „példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” Milyen nagy evangélium, hogy mi megérthetjük a tanítást, van, aki beavat Isten országának titkaiba!

A történet alapján jön is a példázat, de ezúttal nem szavakban, hanem valóságosan! Elképzeltem a helyzetet, ahogy mennek a vízen és feltámad a szél. A hajósok számára nem ismeretlen a helyzet, tudják mit kell tenniük…egy darabig. Mert ez a vihar nem olyan, amivel már találkoztak volna. Erős, nagy hullámokkal tör rájuk, amely elborít, amely meghaladja az erőt és a tudást. Olyan vihar, amely elmossa a reményt is arra, hogy ebből valaha ki lehetne keveredni.

Nem szokásos a helyzet abból a szempontból sem, hogy Jézust alva találják. Nekem ismerős a tanítványok mondata: „nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Jézus az őrzőnk, akinek „kötelessége” megtartani minket, kimenteni minden bajból, eljuttatni minket az egyik partról a másikra. Itt van a hajónkban „azért, hogy” vigyázzon ránk.

Jézus azonban tanítványokat szeretne nevelni, akik képesek arra, amire Ő is. Képesek hinni, a valóságot más szemszögből is látni, akik képessé válnak nem félni, akik hittel tudnak cselekedni. Nagyon beszédes ebből a szempontból Jézus cselekvéssorozata. Előbb maga cselekszik, megmutatva valódi hatalmát: csak parancsol és meglesz. A vihar elcsendesedik, a szél alábbhagy. Kell a csend, hogy meghallják Jézus hangját. A külső, erős, rettentő zajon kívül a szívben lakó félelem is tud nagyon hangos lenni. Félelem és hit. A leggyakrabban ez a kérdésünk az éles helyzetekben. Melyik hangja jut el a szívig? A mustármag szárba szökken-e? A történet alapján ott a remény: a tanítványok felismerik, hogy van valaki, akinek nagyobb hatalma van a természet erőinél is. A felismerés után azonban jön a következő gondolat is: akkor Jézus Úr az életünk felett is? Na ez a kérdés az, amire naponta kell a saját válaszunkat megtalálni, hogy a szárba szökkent mag tovább növekedhessen.

_  _  _

Milyen viharok hullámai csapnak most éppen át életed hajóján?

Mi határoz meg téged most jobban: a félelem, vagy a hit?

Mi akadályoz, hogy „felébreszd” Jézust?