Együtt-lét – második rész

2025.09.10. – Kulcsszavak: együttlét, bizonyosság, meggyőződés, elmélyülő  –  

„Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be
nem teljesedik az Isten országában. Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta:
Vegyétek, és osszátok el magatok között! Mert mondom nektek, hogy nem iszom
mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. És vette a
kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely
tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a
poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem
által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lk 22,16-20)

Az előző részből Jézus értünk érzett mérhetetlen szeretetéről kaphattunk bizonyságot az
igéből: vágyva-vágyom veletek lenni! Jézus és a tanítványok földi, fizikai kapcsolatának
utolsó órái, amelyben Jézus éppúgy nehezen engedi el tanítványait, ahogyan a tanítványok
Jézust. Lukács evangélistának köszönhetően ránk maradhatott Jézus szeretetének ez a nagyon
erős bizonysága. A legnagyobb szenvedés előtt is, annak ellenére vágyik a tanítványokkal
lenni.

Vágyik velünk is lenni minden hitetlenségünk, bizonytalanságunk, bukdácsolásunk közepette.
Jézusnak a személyünk a fontos, a lelkünk, szívünk. Jézus azonban tudja azt is, hogy a nehéz
helyzetek sűrűjében nekünk kapaszkodókra, bizonyosságra van szükségünk, hogy megálljunk.
A bizonytalanság, a kiúttalanság félelmet kelt bennünk, talán ezt viseljük a leginkább nehezen
a nehéz helyzetek átélése során. Megváltónk ebben is a legnagyszerűbbet adta nekünk: nem
szavakkal, tárgyakkal akarja bizonyítékát adni annak, hogy velünk van, hanem saját testét és
vérét adja „zálogba” nekünk.

A kenyér és a bor annak bizonyossága, hogy megváltásuk elvégeztetett, Jézus Krisztus
helyreállította a teremtésünk után általunk felrúgott együtt-létet az Istennel. Lét, élet, csak a
teremtésben megvalósult állapotban van, amikor az ember és a Teremtője együtt van. Isten
egyoldalúan visszafogadott ebbe a közösségbe az új szövetség által. Az ige tanúsága szerint
azonban a kenyér és a bor még ezen is túlmegy. Közösségünk a Teremtőnkkel nem csak
helyreállíttatott. Jézus maga ad példát és bizonyosságot arra, hogy számára mit is jelent ez a
közösség. Ahogy arról már olvashattunk, vágyik velünk lenni, mindenét beleadja ebbe a
közösségbe. Van azonban még egy nagyon fontos mozzanat, ami eddig nekem nem vált
ennyire hangsúlyossá: Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő
terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. Míg nekünk adja a bort, mint vérét és a
kenyeret, mint testét, maga azonban önként vállalja az ettől való tartózkodást. A közösség
Istennel részéről örökre szól. Részéről végleges és senki által meg nem változtatható!

A szivárvány az özönvizet követően Isten egyoldalú jele volt arra, hogy víz által nem hoz
többé pusztulást a földre. Jézus Isten hozzánk közel hozott bizonysága arra, hogy nélkülünk
sem a földi életet, sem az örökkévalóságot nem tudja elképzelni. A kenyér és a bor bizonyság
arra, hogy minden bizonytalanság közepette is van egy biztos pont, egy pecsét: Jézus
Krisztussal minden körülmények között van együtt-lét. De nem csak jelenünk biztos. Együtt
akar végig menni velünk addig, míg együtt nem ihatunk a pohárból újra.

_  _  _

Mennyire tekinted Jézus Krisztust léted bizonyosságának, biztos pontjának?

Mered-e hinni, hogy Jézus mindent megtett azért, hogy veled bármilyen helyzetben együtt legyen?

Gondolkozz el az úrvacsorai jegyeken az evangélium idézett szavai alapján!