Égi vetés

2026.03.11. – ünnep, magvetés, gyümölcstermés, elmélyülő  –  

„Jézus pedig felel nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét a világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn 12,23-25)

Tavaszodik… Enyhül az idő. Látjuk végre itt-ott a napos kék eget a hosszú tél után. Sokan már el is ültették az árvácskákat a kertbe, balkon ládákba. Mennyire megújító, boldog érzés, amikor átjár az éledező természet a maga illatával, szépségével!

Böjti időszak van, ünnepre készülünk. János evangélista is arról ír, hogy egy nagy ünnep készülődik Jeruzsálemben. Görögök is voltak köztük, akik látni akarták Jézust. Szóltak is a tanítványoknak, hogy ezt szeretnék. A tanítványok pedig hozzá futottak és szóltak neki. Erre – megdöbbentő módon – Jézus a fenti szavakkal válaszol.

Az Úr nagyon meg tud lepni azzal, hogy látja a szándékunk lényegét. Válaszaiban sokszor nem azt halljuk, ami a feltett kérdésre, vagy kérésre elvárható volna, hanem valami egészen mást. Mint ahogy most is…

Kihallatszik ebből a súlyos Igéből: Mit jöttetek látni? Miért kerestek? Csodát, felhajtást, népszerű embert? Ünnepelt sztárt? Mire vagytok kíváncsiak? Bizony mondom néktek, hogy csalódni fogtok. Izgalmat, népszerűséget kerestek és halált fogtok látni. Csúfos megszégyenülést. Gyötrelmes szégyent. A kereszten való kivégzést. De ti, tanítványok, ti tudjátok meg, hogy amit láttok, az a mennyei tavasz kezdete! Az magvetés. Az gyümölcstermő halál.

Ő a földbe esett gabonamag. Ő az Atya szent vetése. Ő az az Isten, aki hajlandó volt kegyelméből, szeretetéből megengedni, hogy emberi testbe zsugorítsa örökkévaló Életét és belezuhanjon a bűntengerbe. Ő az eljövendő (ahogy Keresztelő János gyötrődött a börtönében: Vajon Őt várjuk?) Igen, Ő az eljövendő, a JÖVŐ. Mert a földbeesett gabonamag elhalt. Értünk, hogy mi áldott gyümölcsei lehessünk. Az Isten dicsőséges megváltó munkája tanúi, hordozói.

Megdicsőítette magát az Atya a Fia kereszthalálában és feltámadásában. És meg is dicsőíti magát, valahányszor egy lélek felismeri az Ő kegyelmét, szeretetét, jóságát, szavait egy gyermeke életén keresztül.

Beállunk a tavaszi magvetésbe, hogy majd lehessen aratás? Hogy kell? Nincs rá „így kell” válaszom, csak annyi, mint Péternek: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek. (Ahogy én tudlak. Olyan emberi péterformán…) És ez elég.

Ma reggel ezt mondta nekem az Édesanyám, ezt adom tovább: „Jézus az ajtód előtt áll és arra vár, hogy olyan lelkiállapotba kerülj, hogy hívjad Őt. Akkor pedig belép az életedbe, a helyzetedbe.”

_  _  _

Emlékezz olyan lelkiállapotodra, amikor boldogsággal, hálával köszöntél meg valamit az Úrnak! Hogy élted meg?

Emlékezz olyan történésre, amikor sírt a lelked Isten segítsége után! Hogy élted meg?

Mit jelent számodra beleállni a mennyei vetésbe? Látod-e benne a helyedet? Miképpen?