Egészséges betegek 4.

2024.09.11. – egészséges, beteg, engedetlenség, engedelmesség, elmélyülő  –  

„És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,10-13)

Végül, itt a sorozat utolsó részében azt a bizonyos másik nézőpontot szeretném kibontani, amire a legelső alkalommal utaltam.

Ki tehát az egészséges és ki a beteg a történetben?

Ahogy mondtuk a legkézenfekvőbb nézőpont: beteg a bűnös, aki látva elveszettségét orvoshoz megy. Az egészséges az önigazult, aki elutasítja az orvost, mondván, neki semmi baja sincs.

Két pici szó rámutat az Ige egy másik nézőpontjára, amely nem mond ellent az előzőnek, sőt! aláhúzza, megerősíti azt.

„jött” és „hívjam”

Azt olvassuk, hogy amint Jézus Máté vámszedő házában az asztalánál ült, sokan odajöttek Őhozzá.

Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (János 12,32)

Jézus három ízben is kijelentette tanítványainak kereszthalálát és feltámadását. Személye, lénye, tettei és szavai, már ezt megelőzően is sokakat vonzottak. Volt, aki csodát látni jött, volt, aki kenyérért. Voltak olyanok is, akik királlyá akarták tenni, de sokan voltak az álmélkodók, bámészkodók is. Aztán lassan mindenki elhagyta a legnehezebb órájában. Hogy mi lett azokkal, akik látták, hallották Őt, kevéssé tudjuk. Nem ismerjük Jairus feltámasztott kislánya életét. Nem tudjuk a látóvá lett vakok, a meggyógyult béna, a megtisztult leprás, a megszabadult megszállott útja hová vezetett. Azt viszont magától Jézustól tudjuk, hogy beteljesedett az Ige:

Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit. (János 18,9b)

Ők azok, akik jöttek, mert Jézus vonzotta őket, vagy azokat, akik rajtuk segíteni akartak. Akik pedig az orvoshoz mentek, azok meggyógyultak. Mindnyájan? Ez az Isten titka. Azt azonban merem állítani, hogy akik keresték Őt és nyújtották a kezüket Őfelé, azoknak Isten kegyelmét, bűnbocsánatát adta.

Mivel Isten maga a ’szólt és meglett’, Akinek a szava élő valóság, így azt állítom: ezek az egészségesek. Most van kibontakozóban Jézustól kapott szabadulásuk, mert már jó helyen vannak. Megigazíttattak. Őket már nem kell hívni.

Ha elfogadjuk azt az igazságot, hogy Jézus minden szavát, tettét mentő szeretet mozgatja, akkor azt is merem állítani, hogy a betegek azok, akiket most jelenlétével hív: az önigazult farizeusok. Ők azok, akiknek nincs még esélyük az életre, mert betegségük nem engedi észlelni a Szeretet vonzását. Igazából nekik van most nagy-nagy szükségük a Gyógyító Orvosra.

Jó, ha ez így van, akkor miért küldi el őket? Segít jobban érteni, ha megnézzük mit is idéz itt Jézus. Mire mutat rá, hogy meg kellene tanulni az Írásokat jól ismerőknek?

Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! (Sám 15,22)

Anélkül, hogy ebbe a másik történetbe belemélyednénk, csak ennyi: Saul király nem tesz eleget Isten parancsának. Nem pusztítja el a zsákmányt, meghagyja a marhákat, aztán magyarázatul azt állítja, hogy az Istennek akarták áldozni azokat. Sámuel intésére emlékezteti az Írásokat jól ismerő farizeusokat Jézus. Az orvosi diagnózis: engedetlenség. Szófogadatlanság.

Mintha ezt mondaná: Téged hívlak, beteg, engedetlen, önvezérelt népem! Menj és szembesülj beteg voltoddal, aztán gyere vissza, hogy meggyógyíthassalak és élj!

_  _  _

Most csak arra buzdítalak, maradj „kettesben” az Igével, olvasd el magadnak még párszor és kérdezd meg Istentől. „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek?”