Egészséges betegek 3.

2024.09.04. – szenvedés, rászorulás, irgalom, kegyelem, elmélyülő  –  

„És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,10-13)

Az első két részben (itt és itt) a farizeusi lelkület két arcát vettük nagyító alá. Azt, amikor nagyon, de nagyon szeretnénk megfelelni Istennek. Igyekszünk megtenni mindent, hogy jelen legyen, gyógyítson, magához térítsen sokakat. Eközben valahogy elveszítjük a lényeget. Azt, hogy Ő azt mondta:

Tegyetek tanítvánnyá minden népet! (Mt 28,19) …

és azt, hogy

Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. … Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán (megjegyzés: előbbi kijelentésen, tanúságtételen) építem majd fel egyházamat… (Mt 16, 16 és 18)
Ti tegyetek tanítványokká másokat és Én építem majd fel az Egyházamat.

Amikor azt mondja Jézus, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, azt is mondja, hogy telepedjünk oda Őhozzá. Ott, az Ő asztalánál lesz majd részünk az irgalomban. Aki nem jön, annak pedig ezt mondja: Menjetek el és tanuljátok meg, hogy mit jelent az irgalom az áldozat helyett!

De kemény mondat!!

Aki jobban akarja tudni, mint Ő, hogy „hol lakik az Úristen” (ahogy szokták mondani), annak azt mondja: Menj el! Tanulj irgalmat! Megrendítően kemény mondat, hiszen irgalmat csak egy módon tanulhatunk: ha rászorulunk és megkapjuk. Sehogy máshogyan! Vagyis menj el és járd ki a szenvedők iskoláját, hogy megtapasztald az Isten irgalmas szívét. Jaj! Ugyanakkor: hála érte, mert Ő adja kegyelmét és irgalmát minden rászorulónak, aki kéri Tőle!

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsid 4,15-16)

_  _  _

Tudtál-e valakihez irgalmas szívű lenni? Van ilyen élményed? Hogy élted meg?

Milyen módon részesültél már irgalomban életed folyamán? Hogy élted meg?