Dávid és Góliát – első rész

2025.10.28. – Kulcsszavak: küzdelem, bátorság, Dávid és Góliát, elmélyülő  –  

„Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben.” (1Sám 17,44-46)

Dávid és Góliát klasszikussá vált történetének olvasása közben egy nagyon éles kérdés fogalmazódott meg bennem: Hogyan tudott Dávid ilyen világos, határozott választ adni Góliátnak? Ahogy ezt a kérdést forgattam magamban, rájöttem, hogy igen sajátosan nézünk erre a történetre. Miközben Dáviddal azonosulunk, Góliátban pedig az ellenséget látjuk, a való életben pont ellentétesen gondolkodunk: erős Góliátnak szeretnénk látszani, nem pedig eszköztelen Dávidnak. Pont úgy, ahogyan a két hadsereg vezetése és tagjai tekintettek az események főszereplőire. Persze a látható előzmények alapján ez nem is meglepő. Ki merne kiállni a hegyomlás Góliáttal szemben? A filiszteusok nyugodtak vitézük háta mögött, míg Izrael serege retteg Góliáttal szemben. Izrael katonái szívesebben lennének a mező másik oldalán.

A történetnek azonban vannak nem látható előzményei is. Dávid nem felkészületlenül állt Góliát elé, szavai mögött naponta megélt istentapasztalat volt. Pásztorként naponta kellett megküzdenie az oroszlánnal vagy a medvével a juhok védelme érdekében. Biztos vagyok abban, hogy ezek a vadállatok Dávid számára a napi Góliátokat jelentették, akikkel fel kellett vennie a harcot. Abban is biztos vagyok a történet alapján, hogy a veszélyek elől nem futamodott meg, annak ellenére, hogy egyedül kellett megküzdenie ezekkel. Az is kiolvasható a sorok közül, hogy napi kapcsolatban volt Istennel, akitől a segítséget várta. A történet alapján Izrael katonai vezetése és a katonák nem ilyen múlttal rendelkeztek.

Góliáttal találkozni és vállalni a vele való küzdelmet, csak akkor megy, ha „edzésben vagyunk”, ha működik a napi kapcsolat, ha tapasztaltam már, hogy Valaki, még Góliátnál is erősebb Valaki áll előttem, aki ugyanúgy szembenéz az ellenféllel. Góliát mindig félelmetes lesz, a nehézségek súlya és mérete, időzítése jogosan ijeszt meg. Góliátokra nem is tudnánk felkészülni, hiszen rettentésük jóval nagyobb nálunk, amelyet saját erőből nem tudnánk legyűrni. De mi van a napi „oroszlánokkal” és „medvékkel”? Azok is félelmetesek, váratlanul jönnek, alattomosak és szembe kell néznünk velük. Úgy tűnik, hogy kell a rutin, a napi, sokszor félelmetes, nehéz megküzdés az „oroszlánokkal” és „medvékkel”, ellenkező esetben hitünk „nyája” fog fogyni de megússzuk ép bőrrel, sérülések és erőfeszítések nélkül. Hitünk küzdéseinkben válik „fegyverré” a Góliátok ellen. Nem a mi erőnk lesz az, amelyik legyőzi a Góliátot, de a mi lábunk lép elé, a mi kezünk röpíti a parittyát és a mi szánk tehet csak bizonyságot a Seregek Urának erejéről és hatalmáról.

_  _  _

Hogyan érzed most magad? Góliát erejét és magabiztosságát érzed, vagy Dávidét?

Hogyan értékeled magad: Izrael egy katonájának, vagy Dávidnak érzed magad inkább?

Vess számot „oroszlánjaiddal” és „medvéiddel”! Fogy a „nyájad”, vagy erősödik a hited?